Széllapátok új élete

A megújuló energiaforrásokkal szemben fokozott az elvárás, hogy környezetkímélők legyenek. Igaz ez az előállításukra, működtetésükre és az újrahasznosításukra is. A szélerőművek esetében az azonban még komoly kihívást jelent. Egészen konkrétan most arra a kérdésre kell megoldást találni: mi legyen az üzemidejüket kitöltött széllapátokkal?

A szélturbinák alkatrészei ugyanis nem örökéletűek. Bár üzemidejük hosszú, egyszer eljön az idő, amikor ezeket az alkatrészeket is leselejtezik.

A szélturbinák olyan alkotóelemei, mint a vasbeton alap, az acélvázas, sokszor betont is tartalmazó torony, az áramtermelő generátor vagy a sebességváltó már mind akár teljes mértékben újrahasznosíthatóak, a speciális kialakítású lapátok azonban még nem. Ezeket kis ellenállásra, nagy szilárdságra, minél kisebb tömegre méretezik, ezért speciális anyagokat használnak fel hozzájuk: szén- és üvegszálasak, epoxigyanták és más kompozit anyagok felhasználásával készülnek ezek a lapátok.

A világban a WinEurope kalkulációja szerint 2,5 millió tonna ilyen, bonyolult módon kezelhető anyagot használt már fel a “szélipar”.  A mai technológiák mellett úgy látszik, leginkább a cementiparban hasznosíthatók újra ezek az anyagok, ugyanis a cement előállításához szükséges alapanyagok jelentős része kiegészíthető vagy helyettesíthető a kompozit-üvegszálas anyaggal és a lapátokhoz használt különböző töltőanyagokkal.  Ráadásul így a cement is kb.16 százalékkal kisebb károsanyag kibocsátással állítható elő.

Kreatív megoldások

Léteznek azonban olyan kreatív megoldások, amelyek nem feldolgozzák a kiszuperált lapátokat, hanem valami újat hoznak létre belőle. Ilyen például az írországi Middleton és Youghal városok közötti sétány új gyalogos hidja, amelynek alapanyagául leselejtezett és feldarabolt szélturbina lapátok szolgáltak.

Van már egy ehhez hasonló híd Európában, a lengyelországi Szprotawa mellett, ahol az Anmet cég a híd mellett különleges formájú padok, pihenőszékek és kerti bútorok formájában is újrahasznosította a lapátokat.

Az ír projektben az eszközöket feldolgozás helyett tartópillérként használják fel a hídszerkezetben. A lapátok a belfasti Everun Ltd. kidobásra ítélt készleteiből érkeztek az építési munkát végző Re-Wind Network üzemébe. A híd elemeit előzetesen tesztelték a lehetséges környezeti hatások és az áthaladó forgalom terhelési következményeinek figyelembevételével is. A számítások azt mutatták, hogy a szerkezet nemcsak megfelelő alapot jelent a híd számára, hanem jelentősen kevesebb a kibocsátott szén-dioxid mennyisége is, ahhoz képest amennyivel egy új alapanyagokból létrehozott struktúra építése járna. 

A lengyelországi híd készítői szerint ráadásul ez a fajta felhasználási mód akár plusz száz évet is hozzáadhat a lapátok életciklusához, amelyek így a hidak részeiként tovább bírják a terhelést, mint ameddig eredeti rendeltetési céljukra használták őket.

A hosszútávú megoldást természetesen a hulladék nélküli turbinák kifejlesztése jelenti majd ezen a területen is.