A túlhalászat felgyorsítja a tőkehalak evolúcióját

Egy amerikai egyetem kutatói genomikus bizonyítékot találtak arra, hogy az atlanti tőkehal a túlhalászat miatt pár évtized alatt új tulajdonságokat alakított ki.

A New Jersey-ben található Rutgers Egyetem környezet- és biológiatudományi kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a tőkehalak esetében az egyébként több millió év alatt lezajló evolúciós változások évtizedek alatt történtek meg. A tudósok ennek megállapítására egy olyan új technológiát alkalmaztak, amivel képesek kiolvasni a tőkehalak genetikai kódját. Ezzel, valamint különböző analitikus technikákkal a fajok génállományában bekövetkező apróbb változásokat is észlelni tudják.

Vizsgálataik során észrevették, hogy a túlhalászott tőkehalaknál a XX. század végére egyfajta túlélési előny alakult ki. Korábban lettek érettek, és a termetük is lecsökkent az addigiakhoz képest, melynek következtében javultak a túlélési esélyeik. A jelenlegi állapotukban ugyanis kisebb eséllyel fogják ki őket, és még azelőtt szaporodhatnak, hogy kikerülnének a vízből. A genetikai kutatások alátámasztják, hogy ezek a változások a halászatra reagálva történtek meg. Ez ráadásul azt jelenti, hogy nagy eséllyel más élőlények is így reagálhatnak az emberi beavatkozásra. Egyértelmű tehát, hogy az emberi hatások, illetve ebben az esetben konkrétan a túlhalászat megváltoztatják az élőlények életét, sőt, akár életciklusát is.

Ahogy a SeaChoice is felhívja rá a figyelmet, a túlhalászat súlyosan veszélyezteti a tengeri élőlények fogyasztásának fenntarthatóságát. Ha ugyanis túl sok halat nyernek ki egy adott térségből, felborul a megmaradt élőlények ökoszisztémája, ami azokra az emberekre is hatással van, akik az adott régiókban – vagy azokon túl – a halakra alapozzák megélhetésüket. Ez az egész pedig egy láncreakciót indít be, kihatva egyéb érintett ágazatokra.

Erre az egyik legjobb példa – ahogy az újfundlandi és labradori Heritage összegzi –, hogy a közel 500 éven keresztül üzemelő regionális tőkehalhalászat idővel nemzetközi és helyi flottákat vonzott be, amíg a kanadai kormány 1992-ben le nem állította ezt a gyakorlatot. Addigra a bőséges halellátmány szinte kihalásig redukálódott – 1 százaléka volt csupán az egykori mennyiségének. Emellett egyértelművé vált, hogy a tengeri erőforrások mennyire érzékenyek a túlhasználatra, és hogy az előírások mennyire nem elegendőek ezek ellensúlyozására. A nemrég végzett kutatás pedig rávilágít arra, hogy a túlzásba vitt tevékenységek milyen nagy mértékben befolyásolhatják nem csak a gazdaságot, hanem az élővilágot is.

A kutatók bizakodnak, hogy a tőkehalállomány visszakerülhet eredeti szintjére. Egyúttal azonban óva is intenek, hiszen nem bízhatunk abban, hogy az evolúció ilyen gyors léptekkel tud iramot tartani az emberi pusztítással és pazarlással.