Vadnak születtünk?

Sokan tapasztalhattuk már saját bőrünkön, hogy a természet közelsége pozitívan hat a mentális egészségünkre. Rengeteg szólás, közmondás utal erre, és még a legújabb generációk internetes mém-kultúrájában is visszaköszön a gondolat. A kutatók régóta vizsgálják a jelenség okait, miközben olyan megoldásokat keresnek, amellyel közelebb hozhatják a természetet a városi emberhez. Ezt támogatják az úgynevezett „visszavadító” projektek, amellyel országszerte egyre több helyen találkozhatunk – többek között az Örs vezér térnek egy meglepő pontján is.

A természet titka

A természet nyújtotta élmény komplex, ennek megfelelően a városokon belüli létrehozása, helyreállítása is komplex megközelítést igényel. Vajon mi az oka annak, hogy a természetben időzve megnyugszunk, felfrissül a figyelmünk és javul a fizikai közérzetünk? A válasz erre röviden az, hogy érzékeljük a természet rendjét, az erdőben ugyanis tökéletes egyensúlyban léteznek egymás mellett az élőlények. Egy jól működő ökoszisztéma hatással van a hőmérsékletre, a páratartalomra és a levegő minőségére is. A zöld szín látványa, a madarak éneke és a vadvirágok illata nyugtatóan hatnak az érzékszerveinkre és az idegrendszerünkre is, így ezek a tényezők nem „csak” a bolygónknak, de nekünk is kedvezőek.

A megoldás: kontrollált visszavadítás

Az élőhelyek újraalkotása, helyreállítása vagy újratelepítése mind hozzátartoznak a kontrollált visszavadítás, vagyis „rewilding” mozgalom törekvéseihez, melynek elődleges célja a biodiverzitás megőrzése. Ehhez pedig meglepő módon szükség van az emberek közreműködésére is. Egy magára hagyott terület ugyanis beavatkozás nélkül könnyen a betelepített növény- és állatfajok kizárólagos élőhelyévé válhat, kiszorítva ezzel más fajokat. A terület tudatos, szándékos és rendszeres időközönként ellenőrzött visszavadítása azonban meghozhatja azt a kívánt eredményt, hogy a beporzó rovaroknak, az egyazon élőhelyet kedvelő növényeknek, és nekünk embereknek is kellemes közeg jöjjön létre.

Na de a városban?

A visszavadítással kapcsolatban gyakran hallani sikertörténeteket, de ezek általában a tragikusan lecsökkent állatállományok visszatelepítéséről szólnak. Ilyen volt például a 70 évvel korábban kihalásig vadászott farkasok 1995-ös visszatelepítése a Yellowstone Nemzeti Parkba. Noha a betonfelületek vadvirágokkal történő beültetése és füvesítése ehhez képest kevésbé hangzik izgalmasan, mégis ugyanannyira fontos egy valóban élhető bolygó szempontjából. Az így átalakított területek ugyanis nagyban hozzájárulnak környezetünk sokszínűségéhez, amely voltaképpen nem mást, mint a természet eredeti, egészséges állapotát jelenti.

Fenntartás vagy helyreállítás?

A fenntarthatóságnak akkor van valódi értelme, ha van mit fenntartani. Tehát nem egy károkozással terhelt életmódból szeretnénk kevésbé károsra áttérni, hanem aktívan törekszünk arra, hogy visszafordítsuk az okozott ártalmakat. A cél, hogy később ezt a helyreállított állapotot tudjuk fenntartani – ehhez járulnak hozzá többek között a visszavadítási projektek is. Kevesen tudják, hogy az Örs vezér terén álló IKEA áruházban található Budapest egyik legnagyobb zöldtetője. A projektnek köszönhetően számos növény-, rovar- és madárfaj élőhelye éledt újra, arról nem is beszélve, hogy mennyivel békésebb látványt nyújt a környező lakóházak ablakából, mint a puszta betonrengeteg. Az áruház építésekor a zöldfelületek csökkenő arányát sokan sérelmezték, erre született korát megelőző megoldásként a tető ötlete.

Követendő példa

Egyre több közterületet újítanak meg világszerte regeneratív szemléletmódban, azaz a természetnek segítséget adva ahhoz, hogy helyreállítsa önmagát. Magyarországon, de még Budapesten belül is számos kezdeményezés működik, melynek megalkotói észrevették a szemléletváltás fontosságát. Az utóbbi évek egyik méltán ünnepelt projektje volt például az óbudai gáton lévő Dunapart-szakasz többfunkciós, biodiverz parkká alakítása. És ez még csak a kezdete egy mindannyiunk számára élhetőbb környezet kialakításának, amelynek tervezésében és használatában egyaránt tudatosan részt kell vennünk, közös erővel.