Mi az a permafroszt, és miért baj, hogy olvad?

Az októberi szép idő komplex problémákra világít rá: ha nálunk ilyenkor ennyire meleg van, mi a helyzet azokon a helyeken, ahol folyton fagy? Permafrosztnak nevezzük azt a földet, amely legalább két évig folyamatosan fagyott állapotú. Vannak olyan bajnokai ennek a kategóriának, amelyek már több száz, sőt több ezer éve vannak megdermedve. És nyáron sem engednek fel ahogy a Treehugger írja, a permafroszt „átvészeli” az évszakokat. Ebben a típusát tekintve homokban, földben vagy sziklában –ami akár az óceán alatt is meghúzódhat – óriási mennyiségű szerves anyag található, ami felolvadáskor fel- és kiszabadulhat, például üvegházhatású gázok formájában. Ez egyfajta ördögi kört eredményez: a globális felmelegedés felolvasztja a permafrosztot, ami miatt olyan gázok szabadulnak fel, amelyek gyorsítják a globális felmelegedést – és így tovább.

Mélységét tekintve a permafroszt lehet pár méteres, de akár egy kilométeres is – számol be az amerikai Nyersanyagvédelmi Tanács (NRDC). Van, hogy egybefüggően, masszív területeken helyezkedik el, például a sarki tundrán, de kisebb részeket is fedhet hegytetőkön vagy -oldalakon. A nagyobb szárazföldi résszel rendelkező északi féltekén a talaj negyede permafroszt: Kanadában, Grönlandon, Szibéria északi részén vagy a Jeges-tenger legalján is van belőle. A déli félgömbön az Andokon található, vagy Új-Zélandon a Déli-Alpokban.

Az északi féltekén több mint 23 millió négyzetkilométernyi permafroszt van, ami nagyjából annyi, mint az Egyesült Államok, Kanada és Kína területe együtt. Ez azonban, ahogy az amerikai Nemzeti Hó és Jégadatközpont (NSIDC) felhívja rá a figyelmet, folyamatosan csökken. Ennek párhuzamosan húzódik össze az úgynevezett krioszféra, ami a permafroszt mellett a havat, a jeget, tengeri jeget, a gleccsereket, a jéghegyeket és -táblákat foglalja magába. Mindez persze kihat a klímára, a tengerszintre és a rendelkezésünkre álló vízre, ezzel együtt pedig az emberek, növények és állatok életére. Mivel a sarki melegedés kétszer gyorsabb, mint a mérsékeltebb övezetekben zajló, a kis hőmérsékletváltozásokra is érzékeny permafroszt gyorsabban olvad, mint amire eredetileg számítottak a szakemberek. Ha a Föld 2°C-kal az iparosodás előtti szint fölé melegszik, akkor becslések szerint a permafroszt 40 százalékának mondhatunk búcsút.

A már említett üvegházhatású gázok felszabadulása nem az egyetlen káros következmény: a Columbia Climate School az olvadás talajproblémákhoz is vezethet, a földcsuszamlás, parti erózió vagy áradás pedig károkat okozva az épületekben és az infrastruktúrában. Alaszkában, Grönlandon, Kanadában és Oroszországban épületek süllyedtek el vagy omoltak össze emiatt, sokszor olyanokat érintetve , akik már évezredek óta lakják az adott térséget. A Guardian például arról számolt be, hogy a 175 ezer fős oroszországi Norilszk épületeinek 60 százaléka sérült meg a permafroszt felengedése miatt, és ezek tizedét már el is hagyták lakói. Mivel nem átmeneti károsodásról van szó, az újjáépítés is rendkívül nehézkes.

Az ökológiai és társadalmi tényezőkön túl komoly egészségügyi következményei is lehetnek a permafroszt felolvadásának. Mivel a hideg, sötét és alacsony oxigéntartalmú közegek hozzájárulnak a mikroszkopikus sejtek túléléséhez, bizonyos organizmusok több ezer évig élhetnek jégbe fagyva. Így befagyott vírusok, gombák és baktériumok szabadulhatnak fel és válhatnak aktívvá, majd terjedhetnek el, például a vízáramba kerülve az olvadó jég eredményeként. Egy 2016-ban felolvadt rénszarvastetem, amelyről utólag kiderült, hogy az elpusztult állat lépfenés volt, több tucat embert betegített meg, egy gyermeket és több ezer rénszarvast pedig el is pusztított az oroszországi Jamal-félszigeten. Alaszkában az 1918-as spanyolnátha vírusát találták meg épségben konzerválódott emberi tetemekben, és még 40 ezer éves férgek is képesek voltak újra életre kelni a kiolvadás után.

Egyelőre nincs tudományos konszenzus arról, milyen hatása lehet az ősi vírusok és betegségek „feltámadásának”, de egy biztos: bármennyire is filmvászonra illő, hogy Szibéria egy eldugott térségében a permafroszt felengedése után egy 3 ezer éve élt helybéli herceg sírját fedezték fel, ez – ahogy mondani szokás – a fasorban sincs azokhoz a drasztikus változásokhoz képest, amelyekre fel kell készülnünk ennek a komoly rizikókat hordozó folyamatnak a hatására.