Rosszkor vannak rossz helyen

A legmagasabb pontja 24 méter ugyan, de 1,5 méteres átlagos tengerszint feletti magasságával a Maldív-szigetek a legalacsonyabban fekvő Mikronéziában. Ez a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett állam a Csendes-óceáni atollokra épülő szigetekből vagy szigetcsoportokból álló térségben.

A tengerszint fokozatos emelkedése végleges elmerüléssel fenyegeti ezeket az aprócska államokat – még ebben az évszázadban. Ezért politikai vezetőik már arról folytatnak tárgyalásokat, hova lehetne majd áttelepíteni a szigetek lakosságát. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb: felmerül a kérdés, hogy mitől állam az állam és mikor szűnhet meg jogilag amiatt, mert a klímája alkalmatlan az emberi életre.

Kiribati kormánya 2014-ben vásárolt meg egy 20 négyzetkilométernyi területet a Fidzsi-szigetekhez tartozó Vanua Levun, majd egy évvel később deklarálta alapvető veszélyeztetettségét a klímaváltozás miatt. Ha viszont a lakosság nagy része elköltözik, megszűnik az államiság ismérveit a nemzetközi szokásjog alapján rögzítő, 1933-as montevideói egyezményben rögzített kötelező tartozékok egyike, az állandó népesség. Ha mégis lesz, aki a maradást választja az önkéntes száműzetéssel szemben, úgy az óceán vízszintjének folyamatos emelkedése miatt elárasztott lakóterületek révén az államiság egy másik feltétele sérül: a meghatározott terület követelménye.

Arra a felvetésre, hogy ezek inkább filozófiai kérdések, szeretnék egy további problémát is megosztani: a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület korlátozott rendelkezésre állása és a talaj kedveztőlen minősége csak minimális állattenyésztésre és néhány trópusi gyümölcs termesztésére alkalmas. Ezért a szigetek már jelenleg is erősen függenek a termékimporttól. A kis terület a hulladékok elhelyezését és feldolgozását is megnehezíti, miközben az intenzív turizmus következében meglehetősen sok képződik. A földrajzi adottságok miatt a lerakóhelyek nem megfelelő kialakításúak, aminek komoly egészségügyi kockázatai is vannak.

Ráadásul a talajvíz nem csupán erre érzékeny, hanem a tengerszint emelkedésére is: a beszivárgó tengervíz miatt egyre sósabbá válik. Következményként a mezőgazdasági termeléshez szükséges öntözés és itatás helyett az eleve korlátozottan rendelkezésre álló ivóvízkészletet az emberi igények kielégítésére használják fel.

Ördögi kör ez ebben a földi paradicsomban, így nem is meglepő, hogy Kiribati napjainkban az egyik legaktívabb szószólója a globális széndioxid kibocsátás elleni küzdelemnek. Részt vesz az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) munkálataiban, az egyik alapítója volt az Sebezhető Éghajlat Fórumnak (CVF). Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki drukkol ennek az aprócska országnak, hogy legyen foganatja a rengeteg erőfeszítésnek. Ugyanakkor ki ne emlékezne az örökzöld memoriterre az iskolából: Azért a víz az úr!