Víztömeg az óceán alatt? – Kutatások bizonyítják, hogy ilyen is létezik!

Mindig izgalommal tölt el, amikor formabontó felfedezéseket olvashatok a természeti erők működéséről. Ezek rendszerint rádöbbentenek arra, hogy milyen fontos az az örök szakmai kíváncsiság, ami az ALTEO munkáját is jellemzi. Legutóbb például kiderült, hogy a szeizmikus mérések nagy mennyiségű vizet mutattak ki a Csendes-óceán alatt, Új-Zélandtól keletre. Úgy tűnik, hogy a kéreg alatt csapdába esett víztömeg fontos szerepet játszik abban, hogy a felgyülemlő feszültség energiája lassan és fokozatosan adódjon le. 

Sokan kutatták már a tengeri és óceáni földrengéseket: a University of California tudósai például 20 kilométernyi, víz alatti száloptikai kábelt alakítottak szeizmikus szenzorokká a Csendes-óceán fenekén. Ennek kapcsán a kutatást vezető Nathaniel Lindsey úgy nyilatkozott: még mindig nem ismerjük a földkéreg összes repedésének pontos térképét, különösen a tengerfenéken találhatókat. A törésvonalak szélesebb körű feltérképezésével viszont jobban megérthetjük a földrengések természetét, ami fontos lehet az előrejelzések szempontjából is. 

Ehhez kapcsolódik az University of Texas kutatóinak legújabb felfedezése is, miszerint kiterjedt víztömeg szorult be abba a törésbe, ahol a Csendes-óceáni-lemez az Ausztrál-Indiai-lemez alá bukik. A kutatás szerzője, Andrew Gase munkatársaival próbafúrásokat hajtott végre az említett területeken, és megállapították, hogy az óceán alá jutó víz mennyisége jóval nagyobb annál, mint amire számítottak. A kéreg alatt három kilométer mélyen fekvő víztömeg akkora, mint egy kisebb tenger. A fúrással felszínre hozott minták térfogatának felét víz töltötte ki, pedig ahogy Gase felhívja rá a figyelmet, a 7-10 millió éves óceáni kéregnek sokkal kevesebb vizet kellene tartalmaznia.  

A vizsgált területen vulkanikus működés nyomait lehet felfedezni: 125 millió évvel ezelőtt itt zajlott a valaha ismert egyik legerősebb vulkánkitörés. Gase és csapata feltételezik, hogy a sekély tengerek, ahol a kitörések történtek, a vulkánok egy részét porózus, feldarabolt kőzetté erodálták, amely víztartó rétegként tárolta a vizet. Idővel a kőzettörmelékek agyaggá alakultak át, amely a korábbinál is több vizet zárt el – így alakulhatott ki az „óceán alatti tenger.” 

A mélyben található víz mennyisége fontos körülmény, ugyanis a kutatók szerint a víznyomás mértékén múlik, hogy a tektonikai lemezekben felgyülemlő feszültség energiája hogyan adódik le. Az új-zélandi törésvonal kéregmozgásai lassúak és hosszan elnyúlók, ezért sem okoznak olyan természeti katasztrófákat, mint más területeken a gyorsabb, erősebb rengések.  

A kutatók célja, hogy tovább folytassák a törésvonal mentén végzett kutatásaikat, és pontosabb képet kapjanak a jelenségről – kíváncsian várjuk a fejleményeket!