A vizes élőhelyek pusztulása több billió dolláros kárt okozhat

A halászatot, mezőgazdaságot és árvízvédelmet támogató vizes élőhelyek pusztulása súlyos gazdasági károkat okozhat világszerte, derül ki a Vizes élőhelyek egyezményének legfrissebb jelentéséből. Mivel ezek a területek számos ágazat alapját képezik, eltűnésük más iparágakra is láncreakciószerűen hathat.

2050-ig akár 39 billió dollárnyi (kb. 13,2 billiárd forintnyi) gazdasági veszteség érheti a világot a vizes élőhelyek pusztulása miatt – derül ki a Vizes élőhelyek egyezményének legfrissebb jelentéséből.   Az adatok szerint 1970 óta 22%-a tűnt el ezeknek a vizes területnek, beleértve az olyan édesvízi rendszereket, mint a folyók, tavak és tőzeglápok, valamint a part menti tengeri élőhelyeket, például a mangrove-erdőket és korallzátonyokat is.

Bár a vizes élőhelyek a Föld felszínének mindössze 6 %-át borítják, mégis a globális GDP több mint 7,5%-ához járulnak hozzá. Ahogy az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége is kiemeli, a vizes élőhelyek kulcsszerepet játszanak a vízminőség védelmében, a hal- és vadállomány élőhelyének fenntartásában, az árvizek visszatartásában, valamint a vízkészletek kiegyenlítésében a száraz időszakokban. Ennek ellenére az elmúlt öt évtizedben 411 millió hektárnyi terület tűnt el, ami a teljes kiterjedés 22%-ának felel meg, vagyis körülbelül félmilliárd focipálya méretű élőhelynek.

Mi lesz a vizes élőhelyekkel?

A legdrámaibb veszteségek Afrikában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben figyelhetők meg, de Európában és Észak-Amerikában is egyre gyorsabb a leépülés. Ugyanakkor vannak pozitív példák is: Zambiában egy mindössze 300 ezer dolláros helyreállítási projekttel 1,3 millió gazda mezőgazdasági és halászati megélhetését sikerült biztosítani. Eközben – ahogy a Wetlands.org írja – Kelet- és Délkelet-Ázsiában a Regionális Vándorlási Útvonal Kezdeményezés több mint 140 kulcsfontosságú vizes élőhely védelmét és helyreállítását tűzte ki célul a kelet-ázsiai–ausztráliai madárvonulási útvonal mentén, amely 50 millió vándorló vízimadárnak és közel 200 millió embernek ad otthont. A 2021-ben indult program kormányokat, fejlesztési bankokat és természetvédelmi szervezeteket fog össze, hogy tíz év alatt mintegy 3 milliárd dollár vegyes finanszírozást mozgósítson.

Mi a teendő?

A Global Wetland Outlook 2025 című jelentés készítői egyértelműen figyelmeztetnek, hogy a vizes élőhelyek eltűnésével együtt a víz, az élelmiszer és a természetes védelem is veszélybe kerül. A jelentés szerint a megoldás három pilléren nyugszik: meg kell óvni az élőhelyeket, helyre kell állítani a már elvesztetteket, és biztosítani kell, hogy ezek a jövőben is fennmaradjanak és gyarapodjanak.

Ehhez létfontosságú, hogy a vizes élőhelyeket alapvető infrastruktúraként kezeljük a földhasználat, a vízgazdálkodás és a gazdasági tervezés során. Fel kell ismerni szerepüket a globális vízciklusban, a víz tárolásában, szűrésében és szabályozásában. Integrálni kell őket az innovatív finanszírozási mechanizmusokba, például szén-dioxid piacokba, a reziliencia-kötvényekbe és más vegyes forrású programokba. Mindennek alapja pedig, hogy mozgósítani kell az állami és magánforrásokat olyan partnerségek révén, amelyek egyszerre támogatják a helyszíni helyreállítást és a helyi közösségeket. Ha ez elmarad, helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek.