Túlhalászat: veszélyben az óceánok

Sokáig élt az a mítosz, hogy a tengerek kimeríthetetlen forrást jelentenek, de ma már tudjuk, hogy a túlhalászattal óriási kárt okozunk ennek a sérülékeny ökoszisztémának. Ha a halállományt gyorsabban hasznosítjuk, mint ahogy képes megújulni, az állatok számának drasztikus csökkenéséhez, a tápláléklánc felborulásához és a biológiai sokféleség veszélybe kerüléséhez vezet.

Hogyan jutottunk idáig?

Már a 19. században is megfigyelhető volt, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben képes veszélyeztetni a tengeri fajokat: a bálnákat az olajukért csaknem kipusztulásig vadászták. A 20. század közepére a világ számos kormánya  támogatta az ipari halászatot, amely a megfizethető fehérjeforrás biztosításának egyik eszköze lett. Az 1980-as évekre ez a tevékenység elérte a csúcspontját, aminek fájó következményei voltak. A legértékesebb fajok, mint a kékúszójú tonhal vagy a chilei sügér állományai szinte eltűntek, a nagytestű tengeri halak száma pedig a korábbi szintjük tizedére esett vissza. És ahogy az évek során a halászok egyre kevesebb halat fogtak ki, az emberek lassan megértették: az óceánok, amelyeket korábban korlátlannak és kimeríthetetlennek gondoltak, valójában nagyon is sérülékenyek.

A túlhalászat hatásai

Az egyre mélyebbre merészkedő halászflották felborítják a tengerek és az óceánok törékeny ökoszisztémáját. A korallzátonyok különösen sérülékenyek: ha túl sok növényevő hal tűnik el, az algák elburjánzanak, és a zátony elpusztulhat. A vonóhálós módszerek ráadásul tömegesen ejtenek csapdába teknősöket, delfineket, cápákat és tengeri madarakat is. Szakértők szerint a legtöbb halfaj állománya szigorúbb halászati szabályozással, a kifogási kvóták betartatásával és a tengeri akvakultúra, vagyis a hal- és vízinövények tenyésztésével helyreállítható lenne. Az elmúlt évek erőfeszítései azt mutatják, hogy a változás lehetséges. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2024-es jelentésében már azt írta, hogy a fenntarthatóan működő ipari halászat által hasznosított állományok aránya 2020 és 2022 között minden korábbinál magasabb szintre emelkedett.

Mégis sok kihívás áll előttünk. 1961 és 2022 között a tengeri állatok globális fogyasztása közel kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a világ népessége. Egyes alacsony jövedelmű afrikai és ázsiai országokban továbbra is fenntarthatatlan halászati gyakorlatok folytatnak, a FAO szerint célzott politikákra, technológia-átadásra, kapacitásépítésre és felelős beruházásokra van szükség a fenntartható akvakultúra erősítésére ott, ahol a legnagyobb szükség van rá, különösen Afrikában.

Az állami támogatások szerepe

Komoly akadályt jelentenek az iparági támogatások is. Egy globális felmérés szerint 2018-ban a világ országai összesen 22 milliárd dollárt költöttek úgynevezett káros szubvenciókra, amelyek a túlhalászatot ösztönzik. Ez 6 százalékos növekedés a 2009-es számokhoz képest. Fordulatot jelenthet, hogy 2025-ben a WHO tagjai megállapodtak: törvényileg szabályozzák az illegális halászat és a készletek túlhasználatának állami finanszírozását. Ez még csak az első lépés, de ha a terveket következetesen végigviszik, valódi esély nyílik arra, hogy az óceánok és tengerek ismét egészségesebbé váljanak, és a jövő generációi is élvezhessék gazdagságukat.