A napenergia következő szintje: termelés az űrben

A tengeri szélerőművek sikere után új horizont nyílhat a megújuló energiában: a kutatók szerint az űrből gyűjtött napenergia akár 80 százalékkal is csökkentheti Európa földi megújulóenergia-igényét. Az innováció drága és összetett, de hosszú távon forradalmasíthatja az energiarendszert.

A megújuló energiaforrások fejlesztésében régóta visszatérő kérdés, hogyan lehetne a természet ingadozásait, a szél és a napsütés változékonyságát kiegyenlíteni. A tengeri (offshore) szélerőművek példája jól mutatja, hogy az „outsource-olás”, vagyis a termelés kedvezőbb környezetbe helyezése hatékony megoldás lehet. A tengeren erősebb és egyenletesebb szelek fújnak, a turbinák nagyobb magasságba telepíthetők, így stabilabb és kiszámíthatóbb termelés érhető el, mint a szárazföldön.

Nem vitás ugyanakkor, hogy az offshore beruházások drágábbak és technológiailag összetettebbek. Az építés, a karbantartás és a hálózati csatlakozás költségei magasabbak, de a jobb termelési mutatók és az egyenletesebb hozam sok esetben képesek ellensúlyozni a többletráfordítást. A hosszú távú energiamixben tehát az ilyen beruházások stabil és előremutató szerepet tölthetnek be.

Hasonló logika mentén született meg az űralapú napenergia koncepciója (Space-Based Solar Power, SBSP). Ha a szél esetében a tenger jelentett megoldást, a napenergia esetében ez az űr lehet. A világűrben a Nap sugárzása állandó és nem takarják el felhők. A technológia lényege, hogy nagyméretű napelemeket helyeznének Föld körüli pályára, amelyek folyamatosan gyűjtenék a napenergiát, majd vezeték nélküli úton, mikrohullámú vagy lézeres átvitel segítségével juttatnák azt a Földre, ahol villamos energiává alakítanák.

A King’s College London kutatói most először vizsgálták, milyen hatással lehetne ez a megoldás Európa energiarendszerére. Az eredmények meglepőek: a tanulmány szerint az űrből származó napenergia akár 80%-kal is csökkenthetné Európa szárazföldi megújulóenergia-igényét, miközben az energiatárolási szükségletek kétharmadával is visszaesnének. A NASA által fejlesztett RD1 koncepció alapján 2050-re a technológia akár évi 35,9 milliárd eurós megtakarítást is hozhatna az energiatermelés, -tárolás és hálózatfejlesztés területén – derül ki a Joule folyóiratban publikált kutatásból.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: a technológia alkalmazhatóságát egyelőre vizsgálják,  és ha megvalósul, költségei is előreláthatólag magasak esznek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az elképzelés puszta sci-fi lenne. Tíz–tizenöt évvel ezelőtt a napelemek ára is elérhetetlennek tűnt, ma pedig a világ energiatermelésének egyik alappillérét jelentik. Az innováció üteme a megújuló energiában látványosan gyors, és minden új ötlet közelebb vihet a karbonsemleges jövőhöz.

Bár a Nap energiáját az űrből gyűjteni még távlati cél, a gondolat egy fontos üzenetet hordoz: ha képesek vagyunk új perspektívából tekinteni az energiatermelésre, mindig van lehetőség a hatékonyság növelésére.