Az évtized végére a megújuló energiaforrások már a világ villamosenergia–termelésének a felét adják majd – rögzítette legújabb jelentésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Ez ugrásszerű javulást jelez, amelynek nagyságát jól érzékelteti, hogy ez a nagyságrend körülbelül lefedi az Egyesült Államok, az Európai Unió, India és Kína jelenlegi együttes termelési kapacitását. Az 50 százalékból a nap- és a szélenergia hasítja ki a legnagyobb szeletet, hiszen ez a két technológia a globális áramtermelés 30 százalékáért felel majd 2030-ban, ami a jelenlegi részesedésük megduplázását jelenti.
Ez így önmagában örömteli hír az EU-nak, hiszen az ősszel kiadott Draghi-jelentés is szignifikáns szerepet szán a „zöld növekedésnek” elnevezett stratégiai javaslatnak. Ennek a környezetvédelmen is túlmutató a jelentősége, hiszen az átállás a zöldenergiára gazdasági értelemben is elengedhetetlen. Egyfelől azért, hogy ezzel is tompítani lehessen az energiapiac fosszilis komponenseiből fakadó volatilitást, másfelől pedig üzleti érdek is: a zöldátmenet és a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulás számos új gazdasági lehetőséget tartogat az unió egészének.
A központi kérdés az, mennyire tudunk majd ezekkel élni. A prognózisában az energiaügynökség nem Európától várja a legnagyobb dinamikát, hanem Indiától és Kínától. Utóbbiban olyan ütemű a fejlődés, hogy 2030-ra ide összpontosul majd a világ összesített megújuló kapacitásának közel fele, ami látványos elmozdulás a 2010-es egyharmados részesedéshez képest. Kína mellett Indiában is robbanásszerű lesz a bővülés, amivel mindkét ország egy hatalmas adósságot is törleszt: míg tavaly a fejlett gazdaságok összesen 4,5 százalékkal csökkentették a széndioxid-kibocsátásukat, a két távol-keleti állam kiemelkedő növekedést ért el, ami összességében romláshoz és újabb történelmi csúcshoz vezetett a globális léptékű emissziós értékekben az IEA korábbi jelentése szerint.
A technológiák szintjén a napenergia marad az abszolút favorit az energiaügynökség az IEA az előrejelzései szerint: a hatalmas naperőművekkel, valamint a céges és háztartási telepítésekkel együtt a 2030-ig várt globális megújuló kapacitásbővülés 80 százalékát is ez adhatja. Ezzel a terjedési sebességgel egyre több ország jut el arra a szintre, hogy már most elérje vagy meghaladja a 2030-ra vonatkozó eredeti megújulóenergia-célkitűzéseit.
Köztük Magyarország, amely az Energiaügyi Minisztérium tájékoztatója szerint 2022 eleje óta gyakorlatilag megkétszerezte a hazai beépített napenergiakapacitását. Azok után, hogy 2022-ben 1200, 2023-ban pedig 1600 megawattnyi új kapacitás lépett be a rendszerbe, az idén csak október végéig 1300 megawatt fölé ért el a számláló. Ez azt jelenti, hogy a korábban 2030-ra vállalt 6 gigawattnyi napelemes kapacitást már több mint húsz százalékkal át is léptük.
Noha a napenergiaszektor boomja talán kevésbé lelkesíti a szélenergia híveit, erre az ágazatra is erőteljes fellendülés vár: 2024 és 2030 között a bővülés üteme a kétszerese lehet a 2017 és 2023 közötti időszakban mértnek. Továbbra is hatalmas a növekedési potenciál ebben a kategóriában, amely – a napenergiával együtt – még mindig a legolcsóbb lehetőség a villamosenergia–termelés zöldítéséhez, fenntarthatóbbá tételéhez.
ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2024.12.11-én.
Forrás: Chikansplanet
Eredeti cikk: A napra lehet nézni – és kell is