Netflixező karantinik és élelmiszert felhalmozó boomerek: így reagáltak a generációk a koronavírus-járványra

Az elmúlt hónapok koronavírus-krízise sok gazdasági és társadalmi összefüggésre rámutatott. Feltűnt például, hogy mennyire másképp álltak hozzá a pandémiás veszélyhelyzethez a fiatalabb és idősebb generációk. A jelenség annyira szembetűnő volt, hogy több hazai és nemzetközi kutatócsoport is vizsgálni kezdte a köztük feszülő különbséget. Vajon tényleg igaz, hogy sokszor a leginkább veszélyeztetett korosztályba tartozók hagyták figyelmen kívül a szabályokat? A koronavírus tényleg kiélezte a feszültséget az idősek és a fiatalok között? Valóban maradandó nyomot hagyhat az elmúlt időszak egy egész felnövekvő generációban? Talán már eltelt annyi idő a járvány kirobbanása óta, hogy megkíséreljük megválaszolni ezeket a kérdéseket.

A generációs identitás, a szociális élethelyzet és a gazdasági státusz mind befolyásolták, hogy miként éltük meg az elmúlt hónapok valóságát. Bár az alapprobléma közös volt, mégis eltérő nehézségekkel kellett, illetve kell szembenéznünk, ami eltérő reakciókat váltott ki. Sokan arra panaszkodtak, hogy 65 év feletti rokonaik nem elég elővigyázatosak, nem tartják be a szükséges óvintézkedéseket, és továbbra is ugyanúgy eljárnak bevásárolni, intézkedni, közösségi életet élni, mint azelőtt. Egy amerikai kutatás szerint a baby boomerek, azaz az 1946 és 1964 között születettek 77 százaléka valószínűtlennek tartja, hogy elkapja a koronavírust, – márpedig a statisztikák alapján a COVID-19 leginkább rájuk nézve veszélyes. A Mental Health America szakértője, Paul Gionfriddo szerint ennek az az oka, hogy az idősebb generációk tagjai már számos megpróbáltatást átéltek, ezért a mostani helyzetben jobban féltik családtagjaikat, mint saját magukat. Sokan nem tudnak azonosulni az „idős”, „kiszolgáltatott”, „veszélyeztetett” jelzőkkel, és úgy gondolják, hogy nem szorulnak segítségre, továbbra is képesek gondoskodni magukról. Olyanok is vannak, akik nehezen élik meg, hogy fordult a kocka, és most a gyerekeik, unokáik diktálnak.

De vajon valóban felelőtlenebbek lettek volna az idősebbek? Hiszen vannak olyan állampolgárok, akik lelkiismeretesen betartották a szabályokat, kesztyűt, maszkot viseltek, és adott esetben segítséget kértek. Egy másik, szintén amerikai kutatás némileg árnyalja a közösségi médiában elterjedt nézetet, miszerint az idősek nem vették elég komolyan a veszélyhelyzetet. A teszt szerint a 65 év felettiek jóval nagyobb arányban tartották magukat a social distancing alapelvéhez, mint az X vagy Y generációsok, csak az ő hangjuk kevésbé volt hangos az interneten, ahonnan a legtöbben tájékozódnak. Egyes esetekben pedig az elővigyázatosság szélsőséges formát öltött, és a „sose lehet tudni mi fog történni” elve alapján sokan élelmiszer-felhalmozásba kezdtek.

Ami viszont fontos és figyelemreméltó jelenség: a korlátozásokkal egy időben szinte mindenhol felerősödött a lokális szolidaritás és az összefogás. Az emberek bevásároltak idősebb szomszédaiknak, sokan pedig önkéntesen segítettek a távoktatásra történő átállásban. Talán a vírus jó esélyt adott arra, hogy az eddiginél szorosabb védőháló fonódjon a veszélyeztetett időskorúak köré, és felhívta a figyelmet a jó minőségű egészségügyi ellátás fontosságára is.  

És mi a helyzet a fiatalokkal?

Az elmúlt időszakban sok olyan véleménycikk született, ami a fiatalabb generációk hozzáállását dicsérte, hiszen látszólag ők voltak azok, akik igazán komolyan vették a problémát, lelkiismeretesen otthon maradnak, és erre idősebb hozzátartozóikat is figyelmeztették. Sok X-Y generációs most szembesült szülei sérülékenységével, és aggodalmát fejezte ki idősebb rokonainak egészségével kapcsolatban. A millenniumi korosztály tudomásul vette, hogy ez most nem a bulizás ideje: otthon maradtak, távolságot tartottak, a szorongásaikat Netflix-szel és koronavírus-mémekkel csökkentették. Más kimutatások szerint a millenniumi fiatalok a járványhelyzet kezdete óta sokkal óvatosabban költenek és jobban átgondolják pénzügyeiket, továbbá inkább online vásárolnak, hogy elkerüljék a tömeget. Bár a vírus közvetlenül az idősebbeket veszélyezteti, a járványt akár rövid, akár középtávon inkább a fiatalok szenvedik meg. Ők ugyanis jellemzően kevesebb anyagi tartalékkal rendelkeznek, és sokan elvesztették munkájukat, megélhetésüket. Székely Levente, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikációs és Szociológiai Intézet tudományos munkatársa szerint, ha hosszú távon nem tud visszaállni a normális társadalmi, gazdasági működés, az akár valós generációs feszültséget is szülhet.

Az eltelt időszak egészen biztosan nagy hatással lesz az 1994 és 2004 között világra jött Z generációra is. Az elmúlt évtizedben sok kritika érte őket azért, mert folyton otthon vannak és a virtuális térben léteznek, de a mostani helyzetben hirtelen ez lett a mainstream, az elvárt magatartásforma. Ebben a tekintetben hasonlók a ’68-as fiatalokhoz, akiknek alternatív attitűdje, látásmódja szintén egy korszak meghatározó kultúrájává vált.

Szabó Andrea, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese és tudományos főmunkatársa szerint elképzelhető, hogy létrejöhet egy új generáció a mostani 14-25 év közötti fiatalokból, akiket a koronavírus-járvány formál élményközösséggé. Hiszen a pandémia globális léttapasztalat, ami politikai, gazdasági és történelmi körülményeket is magában foglal, így meghatározhatja a fiatalok kialakuló identitását. Egyedülálló tapasztalat lehet számukra például a távoktatásra való átállás. Gondoljunk csak bele: az elmúlt évszázadban egyre több és több időt követelt tőlük az iskolarendszer. A gyerekek szocializációját 6-7 éves koruktól kezdve az oktatási intézmények határozták meg. A távoktatással tulajdonképpen fordult a kocka, és a régebbi korokhoz hasonlóan ismét nagyobb szerephez jutott a család és a közvetlen környezet nevelő szerepe.

Érdekes lesz látni, hogy hogyan rendeződnek vissza a dolgok a normális kerékvágásba, –visszarendeződhetnek-e egyáltalán, vagy érdemes inkább új irányokat keresni? Egyes jóslatok szerint akár két évig is eltarthat a szigorítások és enyhítések váltakozása: ennek pedig valószínűleg tényleg hosszú távú generációs hatása lesz.