Kapunk hideget, meleget: a klímaváltozás nem válogat a mínuszos és pluszos szélsőségek között

Míg egy heves bozóttűz esetén kevésbé szorul igazolásra a kapcsolódás a globális éghajlatváltozással, a szokatlan hidegek esetében messze nem ennyire egyértelmű az összefüggés. Pedig a globális felmelegedés nem egyenértékű az általános hőmérséklet-emelkedéssel, sokkal inkább az időjárási szélsőségek gyakoribbá válását hozhatja magával.

A lakosságot és a hatóságokat egyaránt komoly kihívások elé állította az a rendkívüli hideg, amely az Egyesült Államok jelentős részét sújtotta januárban. A meteorológusok az évtized egyik legextrémebb időjárásaként tekintenek a hetekig tartó szokatlan hidegre, amely főleg azokban az államokban okozott gondokat, ahol nem szokták meg az effajta szélsőségeket.

A mintegy 30 tagállamot érintő, a középső részektől egészen a keleti partvidékig terjedő extrém mínuszok leginkább Kansas, Missouri, Arkansas és Kentucky államokat sújtották. Repülőtereket zártak be, a jégeső, a hó és az erős szél következtében hatalmas áramkimaradások nehezítették a mindennapokat még azokban az államokban is, ahol sem a lakosság, sem a hatóságok nem szokták meg a szélsőséges hideget.

A meteorológusok egy sarkvidéki örvényt tettek felelőssé a jelenségért, amely megkapta az évtized vihara címet is. Volt, ahol a hatóságok szükségállapotot hirdettek ki, és még a déli államokban is – beleértve Mississippit és Floridát – veszélyes hidegre figyelmeztettek.

Tudományos háttér és globális összefüggések

Az ilyen extrém időjárási események gyakoriságának növekedése felveti a kérdést: van-e ennek köze a globális éghajlatváltozáshoz?

A klímakutatók egyetértenek abban, hogy a mérsékelt övi időjárási mintázatokat befolyásolhatja az Arktisz gyorsabb felmelegedése. Ebben a körben három kulcsfontosságú tényezőt vizsgálnak: a sarki örvény viselkedését és annak hatását a hideg levegő áramlására, az atmoszférikus blokkolás (ez egy olyan stabilan fennálló légköri helyzet, amely jelentős időtartamra blokkolja a közepes szélességeken jellemző nyugat-keleti irányú áramlásokat) szerepét az időjárási rendszerek mozgásában, valamint a tengeri jég csökkenésének lehetséges hatásait a légköri áramlásokra.

Az összefüggések megértéséhez a meteorológusok nagy léptékű klímamodelleket használnak, hogy minél pontosabb előrejelzéseket tudjanak adni a jövőbeli extrém időjárási eseményekről. Miközben a kaliforniai bozóttüzek esetében nincs szükség pótlólagos megerősítésre, az extrém téli vihar megítélése kevésbé egyértelmű a közvélemény szintjén. Pedig az észak-amerikai helyzet ismét rávilágított januárban, hogy a globális felmelegedés nem egyszerűen általános hőmérséklet-emelkedést jelent, hanem az időjárási szélsőségek gyakoribbá válását hozhatja magával.

Ez a tény még inkább aláhúzza a klímaváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések fontosságát, ugyanakkor jól példázza: a hatékony felkészüléshez és alkalmazkodáshoz megkerülhetetlen a klimatikus tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazása a várostervezésben és a katasztrófavédelemben.