Iratkozzon fel és tölte le a teljes kutatást!
Elfogadom az Adatvédelmi tájékoztatót
Kérem a kutatási anyagot
A városi biodiverzitás titka: nem több zöldterület, hanem egyetlen rendszer kell
Japán kutatók megoldhatták, ami évtizedek óta nem sikerült: műanyagot állítottak elő – mikroplasztik nélkül
2026.09.11
A városi zöldterület önmagában nem egyenlő az élőhellyel. A kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a városi biodiverzitás nem az egyes zöld elemeken – beépített tetőn, parkosított tereken vagy méhlegelőkön – múlik, hanem azon, hogy ezek az elemek összekapcsolódnak-e egymással. Egy gondosan megtervezett városi ökoszisztémában ugyanazok a megoldások egyszerre tartják meg a vizet, hűtik az utcákat és adnak otthont a városban megbújó élőlényeknek is.
Az egyik legtöbbet említett példa a városi biodiverzitás kapcsán a „gondozatlan” kertek, méhlegelők kérdése. Ezek az elhanyagolt (legalábbis annak tűnő), vegyes növényzetű zöldfelületek több rovarnak, madárnak és kisállatnak adnak otthont, mint az ápolt gyepek. A sokszor megosztó városi megoldások már Magyarországon is bizonyítottak, azonban egy-egy kis terület még nem jelent megoldást a lakott területek biodiverzitásában.
A kérdés ugyanis az, hogy ezek a zöldterületek kapcsolódnak-e egymáshoz. Egy elszigetelt vadvirágos sarok értékes, de ha körülötte mindenütt beton van, a fajok nem tudnak mozogni, nem tudnak terjeszkedni, és a populáció előbb-utóbb összeomlik
A tetőtől a járdaszegélyig
A zöldtetők és zöldfalak lépőkövekként működhetnek a magasban. Persze csak akkor, ha kellő sűrűségben helyezkednek el, hogy a rovarok és madarak ezeket érintve mozoghassanak a városon keresztül. De ahhoz, hogy valódi élőhelyhálózat jöjjön létre, a tetőknek – azon kívül, hogy egymáshoz kapcsolódnak – rendszert kell alkotniuk járdákkal, parkokkal, egyéb zöldterületekkel is. A zürichi zöldtető-program harminc év alatt azt mutatta meg, hogy ahol ez a vertikális és vízszintes kapcsolat kialakul, ott a legveszélyeztetettebb fajok is megtelepednek a város közepén.
A természetnek vízre is szüksége van
A betonnal körbevett zöldterületek és vizes élőhelyek nemcsak ökológiai szempontból fenntarthatatlanok, árvíz idején is problémát okoznak. A városi patakok, csatornák a természetes visszatartást kellene segíteniük a víz gyors elvezetése helyett. Ahol a városok felszínre hozták a korábban elterelt vízfolyásokat – ahogy Párizs tette a Szajnával, vagy számos európai város kisebb patakjaival –, ott az élőhelyek minősége és a klímaadaptáció egyszerre javult. Egy természetes vízpart nem csak a vizet tartja vissza: part menti növényzetével, árnyékával és mikroklímájával önálló ökológiai folyosóvá válik, mely része lehet egy biológiailag diverz városnak.
Amikor lemegy a nap
A városi ökoszisztémát éjszakára sem lehet kikapcsolni, de a fényszennyezés pontosan erre kényszerítené az élővilágot. A folyamatosan megvilágított városrészekben a rovarok megzavarodnak, és az éjszakai beporzás szinte teljesen leáll. A denevérek, melyeknek az ökológiai egyensúly fenntartásában fontos szerepe van, teljesen elkerülik a kivilágított területeket.
Egy kis tervezéssel azonban sokat javíthatnánk a helyzeten. Nem kell ugyanis teljes sötétség: a kutatások szerint az irányított, melegebb fényű és lefelé világító köztéri lámpákkal jelentősen csökkenthető a fényszennyezés hatása, miközben a közlekedési biztonság megmarad. A sötétebb zöldfolyosók kialakítása pedig hatalmas segítséget jelent, és nem csak az éjjeli állatoknak.
A nagy városi kirakós
Egy városi rét, zöldtetők, szabad vízfolyások és tudatosan tervezett fényhasználat – ezek külön-külön mind értékesek, de együtt összekapcsolt élőhelyhálózatot alkotnak. Élhető városokat nemcsak látványos, nagy beruházásokkal, hanem tudatossággal is létrehozhatunk. És hogy mindez nem csupán elmélet, azt a Gardenfutura budapesti szivacsváros-projektjei mutatják meg. A Graphisoft Parkban öt különálló helyszínen dolgoztak a csapadékvíz helyben tartásán: például szegélyeket alakítottak át úgy, hogy a víz a fák gyökérzónájába folyjon, és a tetőről levezetett vizet visszajuttatták a zöldterületekre. Az óbudai Fő téren a Stockholm Faültetési Rendszerben ültettek új fákat, a Pók utcában pedig egy valóban elhagyatott út menti zöldsávból lett 564 négyzetméteres méhlegelő cserjékkel. Ezek a projektek működő rendszerek, amelyek a csapadékot helyben tartják, javítják a talajéletet és mérséklik a városi hőterhelést.
Hogy néz ki a biodiverzitás Budapesten? Október 7-én a budapesti Circular Economy Hotspot Feel the nature in the city programján ezt is bárki megnézheti több körforgásos, fenntartható és valóban működő példával együtt. A háromnapos nemzetközi konferencián közel 50 hazai és nemzetközi szakértő mutatja meg, hogyan válhat a körforgásos gazdaság üzletileg is működő gyakorlattá. A program élő helyszínbejárásokkal, kiállítással és őszinte szakmai vitákkal bizonyítja: a körforgásosság Magyarországon már nem csupán elmélet.
Forrás: Chikansplanet
Eredeti cikk: A városi biodiverzitás titka: nem több zöldterület, hanem egyetlen rendszer kell
Hasonló cikkek
2026.09.11