A növények is szólnak, ha baj van, csak nem halljuk

Új kutatások szerint a kiszáradt vagy metszett növények hangot bocsájtanak ki, egyszerűen csak nem olyan frekvencián, hogy azt emberi fülünkkel halljuk.

Izraeli kutatók új, elképesztően érdekes eredményei alapján a paradicsom- és a dohánynövények az átlagos emberi beszélgetéshez mérhető hangszinten adnak ki hangokat, ha kiszáradás vagy metszés miatt „kellemetlenül” érzik magukat.

Ez a pattanáshoz vagy roppanáshoz hasonló hang olyan, mintha valaki lassan gépelne egy írógépen vagy buborékos fóliát „durrantgatna” – írja a Treehugger. Maga a frekvencia túl magas ahhoz, hogy az emberek hallják, de feltehetőleg a rovarok, más emlősök és talán más növények is képesek rá. Sőt, a tudósok készítettek egy hangfelvételt is alacsonyabb frekvencián, hogy mi is hallhassuk a növények különös „beszédét”.

Lilach Hadany, a Tel Avivi Egyetem evolúciós biológusa és elméleti szakembere, valamint a kutatás egyik vezető szerzője a következőképp fogalmazott: „Még egy csendes mezőn is vannak olyan hangok, amiket nem hallunk, azonban információt hordoznak. Vannak emlősök, amelyek képesek ezeket meghallani, így könnyen lehet, hogy hang alapján születik interakció a növények és más élőlények között.”

Már korábban is lejegyezték a növények ultraszónikus vibrációit – ahogyan a Smithsonian Magazine is beszámolt róla –, de most először sikerült bizonyítani, hogy a levegőn keresztül is képesek közvetíteni az igényeiket, vagy azt, ha „testi kárt” szenvednek el. Hadany külön kitér arra, hogy valójában nem is lenne optimális, ha a világ flórája nem használna hangot, elvégre rovarokkal és egyéb állatokkal is folyamatosan interakcióba lépnek, és azok a lények is kommunikálnak hanggal.

Feltárulhat a növények titkos nyelve

A kutatók egészséges és „stresszes” paradicsom- és dohánynövényekkel kísérleteztek: utóbbiakat napokig nem locsolták, vagy belevágtak a tövükbe. Az eseményeket hangbiztos akusztikus kamrákban rögzítették, majd pedig egy zajosabb üvegházban. Kiképeztek egy gépi tanulási algoritmust is, ami képes volt különbséget tenni a boldog, a szomjas és a megvágott növények között. Kiderült, hogy a rosszabb állapotban lévők több zajt adnak ki, akár óránként 30-50 „kattanást” produkálva, látszólag véletlenszerű intervallumokban. Az „elégedettek” kevésbé voltak aktívak, gyakorlatilag csendben voltak.

A kutatás sajtóközleménye kifejtette, hogy a „szomjas” alanyok azelőtt kezdtek el hangot adni, mielőtt teljesen kiszáradtak volna – ezt megelőzően öt napig növekedett a hangjuk frekvenciája, majd fokozatosan csökkent a teljes kiszáradásig. A hangtípusok a stressz okának függvényében változtak, az algoritmus pedig meg tudta különböztetni a növények típusát és szenvedésének alapját is.

Hadany szerint lehetséges, hogy más organizmusok képesek hallani ezeket a hangokat és reagálni rájuk. Például egy molylepke ez alapján dönthet arról, hogy hova rakja le a tojásait. Ahogy a Wiley-n egy tanulmány is ír róla, a növények már percekkel azután növelik a nektárjuk cukorszintjét, hogy észlelik a közeli beporzókat. Ez azt is jelentheti, hogy a növények hallgatóznak, és ezáltal időben felkészülhetnek a potenciális változásokra.

A kutatók jelenleg más organizmusok reakcióit tanulmányozzák, legyen szó állatokról vagy növényekről, és körbejárják azt is, hogy miként lehet azonosítani és értelmezni ezeket a hangokat teljesen természetes közegükben. Csak azért, mert a kutatás a paradicsomra és a dohányra fókuszált, nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy az otthoni orchideák, aloe verák vagy bármely más növények is hangokkal kommunikálnak. Sőt, több más fajt is megvizsgáltak, és mindegyik „kattogott” valamit: a kukorica, a búza, a szőlő, a kaktusz mind jelezte, ha valami nem stimmelt.