A csend, mint természetes erőforrás

A dél-amerikai Ecuador legújabb nemzeti parkjának alapja, hogy a csend érték, amit védeni kell. A dél-amerikai ország az első, amely „csendes parkot” épített, a Zabalao folyó menti szakaszon pedig a csendet természetes erőforrásként őrzik.

A régióban – ahogy a Treehugger is beszámol róla – nincsenek közlekedési vagy szállítmányozási útvonalak, ahogy lakossági vagy kereskedelmi építkezések sem. Nem zúg semmilyen mesterséges gép, és csak a természetes hangokat, neszeket, robajokat hallani. A hatalmas területet az alig 2000 tagú őslakos cofán nép birtokolja, és abban bíznak, hogy a turizmus egy új, „csendes” formája is beindulhat: ez közvetlenül nekik is kedvezhet megvédeni földjüket és fenntartani kultúrájukat. Ez egyrészt magának az országnak is jó, de a látogatók nemzetközileg is terjeszthetik az ilyen tapasztalatok fontosságát és szükségességét. Ezen kívül pedig az ilyen védett zónák garantálják azt, hogy érintetlenek maradjanak a természeti kincsek, amelyek közül egyre kevesebb van a világon a folyamatos expanzió, valamint az ezekből fakadó környezeti változások miatt.

A Biology Letters által publikált adatok szerint a folytonos zaj több mint 100 különböző faj túlélését veszélyezteti amellett, hogy több állatnak okoz kárt. A hang fontos például a párkereséshez vagy a ragadozók elleni védekezéshez, így ezt is megzavarhatják a zajok: ha az állatok nem tudnak elmenekülni és szaporodni, előbb meg-, majd kihalhatnak. Ez persze a ragadozókra is igaz: a denevérek és baglyok a hang alapján vadásznak, így táplálékhoz sem tudnak hozzájutni, illetve több energiára lehet szükségük a vadászathoz, ami szintén negatív hatás.

A  WHO szerint az emberi egészségre is ártalmas a zaj, ugyanis zavarhatja a figyelmet, a pihenést vagy a kikapcsolódást, kardiovaszkuláris és pszichofiziológiai hatásokat eredményezve. Ezek rövid- és hosszútávúak lehetnek, és kihathatnak a viselkedésre és az átlagos közérzetre. Az Európai Unió adatai alapján az EU lakosságának kb. 40%-a tapasztal 55 dB-nél magasabb hangot; ötöde napközben 65 dB-nél magasabbat; közel harmada pedig éjszakánként 55 dB-nél magasabbat. A jó minőségű alváshoz 40 dB-nél alacsonyabbháttérzajra van szükség, de a jó tanulási és tanítási feltételekhez ennél is alacsonyabb, 35 dB alatt kellene maradni. Ezért is fontosak tehát a csendes helyek, és az ezekért tett erőfeszítések.

A Queit Parks International ezek fenntartásán dolgozik, Gordon Hempton ökológus és társalapító pedig felhívta a figyelmet arra, hogy „a természetes csend veszélyeztetett fajjá vált”. A zajszennyezés tehát egyértelműen nem csak kellemetlen, hanem hosszútávú, drasztikus következményei vannak. A helyzet pozitív oldala, hogy a vegyi szennyezéssel szemben a zaj csak addig létezik, amíg az emberek és gépek generálják: a „halkulással” viszonylag egyszerűbben megoldható a probléma. A szervezet egyébként az amerikai Montana Glacier nemzeti parkjának is megadta a minősítést, ami az első ilyen az Egyesült Államokban. Idővel remélhetőleg világszerte egyre több ilyen terület és zóna jön létre, akár városokon belül nyújtva csendes menedéket.