Iratkozzon fel és tölte le a teljes kutatást!
Elfogadom az Adatvédelmi tájékoztatót
Kérem a kutatási anyagot
A hőhullámok duplán támadnak
A világ egyik legdrágább városa megtalálta a legolcsóbb klímamegoldást
2026.08.14
A szélsőséges meleg egyszerre növeli a hűtési célú villamosenergia-igényt és fogja vissza több erőműtípus teljesítményét. A hőhullám ezért már nem csupán egészségügyi vagy várostervezési kihívás: közvetlen energiapiaci és gazdasági kockázat, amelyre termelési, hálózati és energiahatékonysági beruházásokkal kell válaszolni.
Noha a hőhullámok térségünkben sem újkeletűek, mindeddig inkább egészségügyi és várostervezési problémaként kezeltük őket: árnyékot, ivóvizet, hűtött helyiségeket és több zöldfelületet kerestünk. Az idei nyár azonban Magyarországon is kézzelfoghatóvá tette, hogy a tartós forróság az energiarendszert is „támadja”, ráadásul két oldalról: miközben egyre több áramot fogyasztunk a növekvő hűtési igények miatt, több erőműtípus teljesítménye éppen azokban az órákban csökken, amikor a legnagyobb szükség volna az általuk termelt energiára.
A probléma első fele, miszerint az extrém meleg feljebb tolja a fogyasztást, nálunk is egyre láthatóbbá vált az utóbbi időszakban; nem véletlenül írtam arról két évvel ezelőtt, hogy a hőhullámok a légkondicionálás terjedésén keresztül a villamosenergia-kereslet egyik fő hajtóerejévé válnak. A paksi atomerőmű teljesítményének kényszerű visszafogása a Duna rekordalacsony vízállása és a magas vízhőmérséklet miatt azonban nagyon élesen mutatta meg az érme másik oldalát is: a hőség az áram kínálati oldalán is óriási zavarokat okozhat.
Az Európa nagy részét fenyegető aszály és az erdőtüzek mellett tehát egy újabb, közvetlen gazdasági kockázattal is számolnunk kell. Ennek nagyságát jól érzékelteti, hogy június 23-án a másnapi német áramár megawattóránként 210 euróig emelkedett; Franciaországban és Nagy-Britanniában szintén a 2025 januárjában tapasztalt szintek tértek vissza. Nem egy téli hidegbetörés idején, hanem nyár elején. A szigetország rendszerirányítója ekkor adta ki története első nyári figyelmeztetését arra, hogy szűkössé válhat a rendelkezésre álló termelési tartalék.
A kínálati oldalon több kedvezőtlen hatás adódott össze. A francia atomerőművek egy részének vissza kellett fognia a termelését, mert a folyók felmelegedése korlátozta a hűtést: a legforróbb napokon tizenkét reaktor termelése összesen több mint 9 gigawattal esett vissza. A tartósan szélcsendes idő a szélerőművek teljesítményét csökkentette, miközben a magas hőmérséklet a gázturbinák hatásfokát is rontja: egy 30 Celsius-fokos napon egy átlagos gázerőmű teljesítménye akár 7–12 százalékkal is alacsonyabb lehet.
Mindez azért fontos, mert Európában a nyári csúcsterhelés eddig jóval kisebb figyelmet kapott, mint a téli ellátásbiztonság. A hőhullámok gyakoribbá válásával azonban új szezonális kockázat jelenik meg: a kontinensnek úgy kell egyre több hűtési igényt kiszolgálnia, hogy közben a termelési és hálózati infrastruktúra egy része maga is megszenvedi a forróságot. A magasabb fogyasztás és az alacsonyabb kínálat együtt ráadásul nemcsak a hálózatot terheli, hanem az árakat is gyorsan felhajthatja.
Ebben a helyzetben a hűtési igények kiszolgálását nem lehet kizárólag még több egyedi klímaberendezés felszerelésére építeni. Ezek az otthonokban sok esetben nélkülözhetetlen enyhülést adnak, rendszerszinten viszont gondot jelentenek: ugyanabban az időszakban kapcsolnak be, erősítik a fogyasztási csúcsot, és a kültérbe leadott hővel tovább melegítik a városi környezetet.
Franciaországban éppen ezért kezdtek felértékelődni a központi hűtési hálózatok. A hideg vizet elosztó rendszerek energiahatékonysága két-háromszor jobb lehet a hagyományos légkondicionálásénál, jégtárolással pedig éjszakára, az alacsonyabb terhelésű órákra helyezhető át az energiaigény egy része. Franciaországban 2023-ban még csak 43 ilyen hálózat működött, a cél azonban a szolgáltatott hűtési energia csaknem megháromszorozása 2035-ig.
A francia példa érzékletesen illusztrálja, hogy a klímaadaptáció nem pusztán védekezés, hanem energetikai beruházási program is. Szükség van az épületek árnyékolására és szigetelésére, hatékonyabb hűtésre, okos vezérlésre és fogyasztásoldali rugalmasságra. Emellett olyan energiatárolókra, gyorsan reagáló erőművekre és megerősített hálózatokra is, amelyek akkor lépnek működésbe, amikor az időjárás egyszerre növeli a keresletet és gyengíti a kínálatot.
A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogyan tudunk minden nyáron több villamos energiát előállítani. Hanem az, hogyan kerülhetjük el, hogy mindenki ugyanabban az órában ugyanabból a szűkös rendszerből kérjen egyre többet. Ehhez a termelés és a fogyasztás oldalán egyaránt rugalmasságra, a beruházási döntésekben pedig hosszabb távú gondolkodásra van szükség.
A következő években azok az országok lesznek ellenállóbbak, amelyek nem csupán a következő hőhullámot próbálják túlélni, hanem már az infrastruktúrájukat is a megváltozott éghajlathoz igazítják. Ugyanez érvényes a városokra, a vállalatokra, az intézményekre és az otthonokra is. A forróság ugyanis ma már nemcsak a hőmérőt, hanem az energiaárakat és az alkalmazkodás számláját is egyre magasabbra tolja.
ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2026.08.19-én.
Forrás: Chikansplanet
Eredeti cikk: A hőhullámok duplán támadnak
