Hogyan lesz a zöld megawattból megbízható kilowattóra?

A megújuló energiaforrás alapú villamosenergiatermelés önmagában nem garantál biztos ellátást, és ez nem csupán az időjárástól függő termelők természetén múlik, sok esetben a villamosenergia-hálózat jelenti a szűk keresztmetszetet. A korábbi, centralizált termelési logikában kialakult rendszerek ugyanis nem mindig képesek kezelni a folyamatosan bővülő, a decentralizálttá váló és egyre nagyobb arányban megújuló energiaforráson alapuló villamosenergia-termelést, ezért a hálózatfejlesztés, a digitalizálás, a termelésmenedzsment-szolgáltatások és az energiatárolási megoldások kulcsfontosságú szerepet kapnak a stabil, kiszámítható működésben.

Az év első három hónapjában olyan alacsony átlagos szélsebességet mértek Németországban, amilyenre 1973 óta nem volt példa. Ennek következményeként a szélerőművek 31 százalékkal kevesebb elektromos áramot termeltek ebben az időszakban, mint a múlt év első negyedében. Plasztikus példa ez arra, milyen jellegű problémákhoz vezethet a zöldátmenet a villamosenergia-szektorban még egy olyan országban is, amely az élen jár a megújuló energia adaptálásában. A szélenergia ugyanakkor túltermelés esetén is okozhat fejfájást: az északi német tartományokban, ahol többnyire sokat és erősen fúj a szél, gyakori jelenség, hogy jelentős mennyiségű megtermelt áram egész egyszerűen veszendőbe megy a hálózati oldal „vakfoltja”, a szűkös kapacitások miatt.

A jelenség sajnos nem egyedi és nem is meglepő: Európában a 11 millió kilométernyi hálózat közel fele negyven évnél idősebb. Ez sokszor együtt jár az elavultsággal és az elhanyagoltsággal, ami akár egészen kézzelfogható veszélyeket is magában hordozhat: a pusztító nyári görögországi erdőtüzek keletkezésének okaként például a szándékos gyújtogatás és az emberi gondatlanság mellett az is felmerült, hogy egy távvezetékben kilazult elektromos kábelből kipattanó szikra okozta a tüzet.

Az idős hálózat amiatt is egyre problematikusabb, hogy eredeti kialakításánál fogva a fosszilis tüzelőanyagokra és nagy erőművekre épülő villamosenergia-rendszerek érrendszerét alkotta. Most egy sokkal decentralizáltabb, új kapacitásokkal dinamikusan bővülő rendszert kell kiszolgálnia, úgy, hogy közben nem csupán kínálati, hanem keresleti oldalon is egyre növekvő igényeknek kellene megfelelnie.

Már jó ideje nem az a fő kérdés, hogy „hány megawattóra villamos energiát vagyunk képesek megtermelni”, hanem az, hogy a fejlődést hogyan bírja el a hálózat. A zöldáram előállítása már a kisebbik probléma, a nehezét a szállítás és a rendszerbe illesztés jelenti. Amennyiben nem sikerül digitalizálni, okosítani, bővíteni öregedő hálózatainkat, a zöldátmenet saját expanziójának áldozatává válik.

Közben a kereslet tartós kielégítése szélsőséges, ám reális eséllyel bekövetkező időjárási körülmények között szintén egyre nagyobb bizonytalanságot okoz a villamosenergia-hálózatban. A Nemzetközi Energetikai Ügynökség (IEA) friss jelentésében alapos összefoglalót közöl arról, mennyire széles körű áramellátási zavarokkal és jelentős ellátáskimaradásokkal járt tavaly a szeszélyes időjárás. De ha nem lenne elegendő a klímaváltozással egyre gyakoribbá váló szélsőségekkel szemben ellenállóbbá tenni az energiarendszereket, újabb problémákkal is szembesülünk: növekszik ugyanis a kiberincidensek száma és súlyossága – nem véletlenül jelentik a zsarolóvírus-támadások, az adatbiztonsági kihívások és a CrowdStrike esethez hasonló informatikai zavarok a legnagyobb üzleti kockázatot globálisan a vállalatvezetők szerint.

A kiszámíthatóság egyszerűen azt jelenti, hogy üzleti és műszaki eszközökkel kezeljük ezt a fajta sokrétű bizonytalanságot. Ennek része a területi és technológiai diverzifikáció, rugalmas kapacitások kialakítása, energiatárolási kapacitások, a pontos előrejelzés és az adatvezérelt üzemeltetés. És mindenekelőtt a hálózat módszeres és célirányos fejlesztése, hiszen minden ebbe fektetett erőforrás stabilabbá teszi a rendszert. Ez pedig egyet jelent a kevesebb veszteséggel, a kevesebb korlátozással és az alacsonyabb rendszerszintű kockázattal, ami közös érdeke a fogyasztóknak és a piaci szereplőknek.

Az elégtelen hálózatfejlesztési tervezés, a hosszadalmas engedélyezési eljárások, az új távvezetékek építésének korlátozott társadalmi támogatottsága, valamint a szükséges berendezések, anyagok és a szakképzett munkaerő hiánya egyaránt hátráltatja a modernizációt, miközben a hálózatüzemeltetők beruházási tervei is elmaradnak attól, mint amennyit az Európai Bizottság fejlesztési igényként megfogalmazott 2024 és 2050 között. Ugyanakkor a hálózattervezési gyakorlatok jobb összehangolásával és integrációjával, az engedélyezések egyszerűsítésével, a modern technológiák alkalmazásával vagy az uniós országok közötti hálózati összeköttetések megerősítésével olyan előrelépéseket lehet elérni, amelyek révén beruházási igények mérsékelhetők.

A modernizációnak és az expanziónak egymást erősítve kell megvalósulnia, hiszen ha nem építünk hálózatot, a zöld megawattból nem lesz megbízható kilowattóra. Éppen ezért fontos a mostaninál nagyobb tempóban fejleszteni a zöldáram-termelés legfőbb pillérét. Azzal, hogy gyorsan és jól döntünk hálózati beruházásokról, digitalizációról, tárolásról és keresletoldali rugalmasságról, azt érjük el, hogy a következő rendkívüli helyzet pusztán egy vizsga lesz, nem pedig egy komoly krízishelyzet.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2025.10.15-én.