Kína úttörő erdőtelepítő programmal támogatja a klímavédelmet

Mi történik, ha kifogyunk a talajvízből?

2025.08.15

A módosított szupernövények jelenthetik a jövőt

2025.08.29

2025.08.22

Komoly sebezhetőséggel néznek szembe Kína erdei ökoszisztémái: a monokulturális erdők dominanciája miatt a fás területek érzékenyek lettek a betegségekre, kártevőkre, miközben nőtt a talajerózió és a villámárvizek kockázata is. Az ország ezért új és hatékony módszert vetett be: monokulturális erdőit diverz erdőrendszerekké alakította át.

A monokultúrás erdők – amikor csak egy fafajta a domináns – megfékezésére indította el a kínai kormány a Jangce-folyó felső szakaszán fekvő térség erdőmegújító programját, amelyet a Világbank 150 millió dolláros kölcsönnel támogatott. A diverz erdők a monokultúrás erdőkhöz képest ugyanis reziliensebbek a kártevőkre, a betegségekre, és jobb a szénraktározási képességük is. A Szecsuán tartományban 2020-ban elindított program három év alatt 650 négyzetkilométernyi erdő átalakítását valósította meg, ezzel a vegyes erdők aránya 6 százalékról 62 százalékra nőtt a program területén. Az olyan intézkedéseknek köszönhetően, mint az invazív cserjék eltávolítása, a lombhullató fafajok telepítése a tűlevelű állományok közé, valamint a leromlott erdők helyreállítása, az erdők a következő 30 évben várhatóan 23,5 millió tonna szén-dioxidot fognak elnyelni, ezzel jelentős lépést téve Kína klímacéljai felé.

A projekt 378 kisvárost és 2477 falut érintett, több mint tízezer gazdának biztosítva munkát. A területen élők 85 százaléka aktív közreműködő–, sőt, a közvetlen résztvevők 52 százaléka nő volt. Az eredmények országos szinten is ösztönzőleg hatottak: a Nemzeti Tartalék Erdők Programja ma már a Szecsuánban kipróbált és bevált módszereket alkalmazza, összesen 11,5 milliárd dollár értékben, az ezekre a tapasztalatokra épült új nemzeti projektek várhatóan 80-szor annyi szén-dioxidot képesek majd elnyelni, mint az eredeti Világbank által támogatott kezdeményezés.

A Jangce menti átalakítás nem csupán Kína ökológiai biztonságát erősíti, hanem példát mutat a világ számára arra, miként lehet helyi közösségeket és nemzetközi forrásokat egyaránt mozgósítva a természetes rendszerek helyreállításán dolgozni.