Tasmania a világ előtt

Ha feltennénk a kérdést, melyik állam érte már el a világon, hogy nettó nulla legyen az üvegházhatású gázok kibocsátása, biztos kevesen említenénk Tasmaniát. Pedig az Ausztrál szövetségi állam a globális energiapiacon éllovasnak számít, hiszen 100 százalékban megújuló energiaforrásokból tartja fenn magát. Érdemes ezért megnézni, milyen tapasztalatokat hozott az átállás. 

Tasmania már 2015-ben elérte, hogy nettó nulla legyen az üvegházhatású gázok kibocsátása az államban, tavaly november óta pedig csak megújuló forrásokat használ az energiatermelésben. Ez nagyban köszönhető természeti adottságainak, amelyeket maximálisan ki is használ az ország. 

A Világgazdasági Fórum (WEF) elemzésében vizsgálta meg, milyen jövő várhat Tasmania energiapolitikájára, másrészt pedig, hogy a világ mit tanulhat a sziget sikeréből. 

A természeti adottságokat kell alapul venni 

A tanulmány szerint az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy az országban területileg nagyon eltérőek az eredmények, vagyis a természeti adottságokat más országokban is figyelembe kell venni. Tasmania ugyanis igencsak bővelkedik csapadékos időszakokban, ami kedvező a vízenergia felhasználásához, a szeles északi területek pedig támogatják a szélenergia felhasználását. 

Emellett az államban hatalmas kiterjedésű erdős területek találhatók, melyek alapvetően járulnak hozzá a nettó karbonsemleges gazdasághoz, hiszen az erdők óriási mennyiségben képesek szén-dioxidot elnyelni a légkörből. 

Hosszútávú tervek: áramexport 

Az állam vezetése azonban nem elégszik meg az elért célokkal, tervük az, hogy 2040-re 200 százalékos legyen a megújuló energiaforrások felhasználása. Ez azt jelenti, hogy a sziget kétszer annyi villamos áramot termelne, mint amennyi a szükséglete. A többletet külföldre értékesítenék.  Az export jelentős része a közeli Victoria államba irányulna, és ennek érdekében már el is készültek a 3,5 milliárd ausztrál dolláros, Marinus Link nevű összekötő tervei, melyeken keresztül 1500 megawatt energiakapacitás juthatna el Tasmaniából Victoriába.  

Amiben fejlődni kellene 

Az elemzés kiemeli, hogy azért van még hova fejlődnie a tasmaniai modellnek. Mert bár az összesített teljesítmény kitűnő, a dekarbonizációs folyamatot minél több iparágra ki kellene terjeszteni a jövőben. Emellett hozzáteszik azt is, hogy a szigetállamnak nincs hivatalos, jogszabályba foglalt dekarbonizációs célja. Ez azért lenne fontos, mert ezzel lehetne rögzíteni a jelenlegi folyamat visszafordíthatatlanságát. 

A WEF elemzése kiemeli azt is, hogy bár a nettó nullás szén-dioxid kibocsátás látványos eredmény, Tasmania még így is évi több mint 8,36 millió tonna kibocsátásért felelős, ráadásul az iparágak 2005 óta 4,5 százalékkal növelték a szén-dioxid-kibocsátásaikat. Vagyis Tasmania rendkívül szerencsés helyzetben van a hatalmas erdőségek miatt (melyek megőrzése szintén kritikusan fontos), a WEF szerint bőven lehetne még dolgozni a gazdasági szektorok károsanyag-kibocsátásának visszafogásán. 

Az elemzés végső konklúzióként megállapítja, hogy az ország példája jól mutatja, érdemes odafigyelni az egyes országok és térségek sajátosságaira, és sokat lehet tanulni a kiváló számok mögött álló részletekből is.