Az energetikai dekarbonizációban is szerepet kaphat a hidrogén

Miközben a hidrogénmeghajtás fontos eszköze lehet a közlekedés kizöldítésének, arról lényegesen kevesebb szó esik, hogy a hidrogén az ipar dekarbonizációjában is szerepet kaphat.  

Kiemelt jelentősége lehetne például a globális CO2-kibocsátás közel egytizedéért felelős acélgyártásban: itt önmagában a szenet alkalmazó technológiák lecserélése is hatalmas előrelépés volna, hiszen hidrogénalapú innovatív kohászati technológiákkal a szén–monoxid és szén-dioxid kibocsátás közel nullára csökkenthető. Ehhez persze tiszta, azaz zöldhidrogénre van szükség: olyanra, amelyet a víz elektrolízisével állítanak elő megújuló forrásokból származó villamosenergia felhasználásával. Ez a fajta megújuló hidrogén ugyanakkor az villamosenergia-termelés dekarbonizációjában is szerepet kaphat.  

Egyfelől többletrugalmasságot ad a villamosenergia–rendszereknek azzal, hogy segít kiegyensúlyozni a megújuló energiaforrás alapú energiatermelők ingadozó termelését. Egyfajta energiatárolóként működik: amikor a naperőművek termelése meghaladja az aktuális fogyasztást, a megtermelt többletenergia révén zöldhidrogént lehet előállítani. Amikor pedig a kereslet haladja meg a termelést, a folyamat megfordítható: a hidrogén segítségével lehet villamosenergiát termelni. Ezzel a hidrogén további teret nyit a megújulók terjedésének, közben pedig hozzájárul a villamosenergia–rendszer rugalmasságához és a biztonságos ellátáshoz. 

A hidrogénben hatalmas növekedési potenciál van, hiszen jelenleg az unió energiaforrásainak mindössze 2 százalékát teszi ki – ráadásul ennek 95 százalékát fosszilis energiahordozókkal termelik meg. A hivatalos prognózisok szerint ugyanakkor 2050-re ez az arány elérheti a 20 százalékot, bár ehhez erőteljesebb szabályozási ösztönzésre, uniós és nemzeti szintű szubvenciókra is szükség van. Különösen a kezdeti beruházások támogatásával volna célszerű érdemi hatást gyakorolni a piaci struktúrákra, hiszen a magánszektort egyelőre távol tartják a zöldhidrogéntől annak magas előállítási költségei. 

A stratégiai kutatásokat végző BloombergNEF előrejelzése szerint 2050-re 1,60 és 5,09 dollár között mozoghat a zöldhidrogén kilogrammonkénti előállítási ára (jelenleg 3,74–11,70 USD). Ez meglehetősen visszafogott várakozás attól a kutatócégtől, amely korábban drasztikus árcsökkenést prognosztizált, ráadásul a mostani korrekcióval együtt azt is bejelentette: 2040-re csak Kínában és Indiában válhat versenyképessé a zöldhidrogén előállítása. 

Mindennek fényében csodákat nem várhatunk a hidrogéntől, hiszen a megfelelő beruházási és szabályozási struktúrák nélkül nem lehet belőle kihozni a teljes potenciált. Ezzel együtt egyre inkább nélkülözhetetlen szereplővé válik energetikai vonalon, ahol fontos eleme lehet a dekarbonizációnak, a megújuló energiaforrásokkal és az akkumulátoros villamosenegeria–tárolókkal karöltve. 

Ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG Páholy rovatában jelent meg 2025. szeptember 10-én.