Tavaly már a globális GDP-növekedés tizedét adta a tisztaenergia

Egyre többet tesz hozzá a gazdaság növekedéséhez a tisztaenergia: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss elemzése szerint 2023-ban mintegy 320 milliárd dollárral járult hozzá a világgazdasághoz. Ez a globális GDP-növekedés 10 százalékának felel meg, ami meghaladja a repülőgépipar hozzáadott értékét.  

Ha kicsit mélyebben belemegyünk a számokba, az Európai Unióban már a GDP-növekedés közel egyharmada származott tavaly a tisztaenergiából. Ezzel az európai közösség maga mögé utasította a többi vizsgált régiót, bár azt az elemzők is leszögezik, hogy ebben közrejátszik az EU gyenge, éves szinten az 1 százalékot sem elérő gazdasági dinamikája.  

Az mindenesetre kristálytisztán látszik, hogy a tisztaenergia előállítását célzó beruházási volumen 2022 és 2023 között több mint a kétszeresére nőtt, és azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy a látványos dinamika oroszlánrésze Európa határozott éghajlati célkitűzéseire és szakpolitikáira vezethető vissza. 

Manapság divatos azt a példát hozni a zöldátállásra, hogy tavaly ötből egy eladott autó elektromos meghajtású volt, de akadnak ennél is érzékletesebb folyamatok. Az például, hogy a világ villamosenergia-rendszeréhez 2023-ban hozzáadott új kapacitások négyötöde már nem fosszilis eredetű volt. Ez tovább növelte a tisztaenergia-szektorhoz kapcsolódó munkahelyek előnyét a fosszilis hátterűekhez képest. Utóbbiakból már 2021-ben kevesebb volt, mint tisztából, és ez a tendencia azóta sem állt meg: az elmúlt évben már 36 millió munkavállalót foglalkoztattak a tisztaenergia–ellátási láncok. 

A tisztaenergia aránya Magyarországon is dinamikusan nő, leginkább a napenergiának köszönhetően, miközben a szélenergia területén is folyamatosan nyílnak meg az új lehetőségek. Ráadásul a kettőben érdemes közösen gondolkodni abból a szempontból, hogy az ország energiarendszerén belül ez a két energiaforrás kiegyenlíti egymást, a pótlólagos szélenergiakapacitások létrejötte javítja az együttes energiatermelés előrejelezhetőségét és kiszámíthatóságát. A teljes átállásra azonban továbbra is várnunk kell: körülbelül a 2040-es évtizedig szükségünk lesz még fosszilis energiára, leginkább földgázra: ez egyelőre elengedhetetlen ahhoz a rugalmassághoz, amelyre a villamosenergia-rendszernek szüksége van az ellátásbiztonsághoz. 

Ugyanakkor Európa térnyerése a zöldátállásban azt tanúsítja, hogy az egész folyamatot jól definiált, ambiciózus, de reális célokkal lehet megalapozni. Ezek önmagukban persze nem jelentenek garanciát a sikerre. A tisztaenergia nagyobb térnyeréséhez intenzív hálózatfejlesztésre is szükség van, jelentős bővítést igényelnek az energiatároló kapacitások. Ehhez komoly állami szerepvállalásra is szükség van, hiszen a magánbefektetők hajlandók finanszírozni a roppant költséges átmenetet, de azzal a feltétellel, hogy az állam biztosítja hozzá a megfelelő szabályozást és a szükséges kereteket. 

Nem árulok el vele titkot, hogy ez sem megy egyik napról a másikra. Ezért hosszútávon az a célravezető, ha a lehetséges megoldások halmazából egy egészséges, kiegyensúlyozott energiamix áll össze. Természetesen olyan, amelynek nemzeti szintű alkotóelemei a régiós, a kontinentális és a globális elvárásokba is beleillenek, kellő rugalmassággal vértezve fel a gazdaságokat és az energetika szereplőit, megőrizve a fenntarthatóság iránti elkötelezettségüket. Többször elmondtam már, de nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni: ma már elképzelhetetlen egy fenntartható energiarendszer megújuló energia nélkül.  

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2024.06.12-én.