Fesd feketére: adjunk láthatósági mellényt a szélturbinákra!

A szárazföldi szélerőműveknél régóta elvárás, hogy olyan helyre telepítsék őket, ahol nem zavarják a vadon élő állatokat, leginkább a kiemelt veszélynek kitett madarakat. A Norvég Természetkutató Intézet (Norwegian Institute for Nature Research, NINA) nemrég napvilágot látott kutatása szerint viszont rengeteget javít a forgó lapátok észrevehetőségén, ha legalább egyet feketére festünk közülük – ezzel pedig drasztikusan csökkenhet a repülő állatoknak okozott balesetek előfordulási gyakorisága.

Valószínűsíthetően sokaknak van meg a Paint it black című dal, a legendás The Rolling Stones több mint fél évszázaddal ezelőtti gigaslágere. No nem feltétlenül azért, mert Jaggerék ebben szólaltatnak meg először szitárt, hanem mert ez az egyik legismertebb száma a bandának. A cím magyarul úgy szól, hogy fesd feketére, ezért aztán nem is lepett meg, hogy épp erre a dalra asszociált a trondheimi székhelyű Norvég Természetkutató Intézet (Norwegian Institute for Nature Research, NINA) vezető kutatója, Roel May, amikor júliusban egy igen érdekes felfedezéséről tett közzé tanulmányt.

A BBC által idézett anyag legfőbb megállapítása ugyanis az, hogy akár 70 százalékkal is csökkenteni lehet a szélerőművek rotorjai által okozott madárbaleseteket, ha legalább az egyik lapátot feketére festik. Az ökológus May és öt szerzőtársa szerint a szárazföldi szélturbinák legrosszabb tulajdonsága egyértelműen a balesetveszély: az, hogy sok madár ütközik a forgószerkezetekkel és lesz az amúgy kifejezetten környezetkímélőnek szánt eszköz áldozata.

Kifejezetten érvényes mindez Norvégiára, ahol a szélerőművi kapacitások 2012 óta megsokszorozódtak: nyolc éve csupán 1,6 TWh volt az ebből származó éves áramtermelés, ez az idén már elérte a 5,5 TWh-t, amihez számos, nagy kiterjedésű, új szélparkot állítottak üzembe, rengeteg szélkerékkel. A 18 négyzetkilométeres, 150 MW összkapacitású Smølában például 68 turbina dolgozik, a 255,6 MW-os Roanban 71, az 1 GW-os, valójában hat kisebb mezőből álló Fosenben pedig 278.

Ahogy egy skandináv országhoz illik, a környezeti szempontokra természetesen már korábban is érzékenyek voltak: a kivitelezők lehetőség szerint gondosan elkerülik azokat a területeket, ahol a hatalmas lapátok különösen veszélyeztetnék a madarakat. Ezzel együtt fordulnak elő halálos kimenetelű balesetek: csak a Smøla szélerőműben évente 6-9 fehérfarkú rétisas lesz a lapátok áldozata.

A kutatók szerint halálos ütközések legfőbb oka a mozgásból eredő elmosódásnak (angolul motion smear) nevezett jelenség: a villámgyors tempóban repülő madárnak egész egyszerűen nem tűnnek fel a gyors és monoton forgást végző lapátok, vagy ha mégis, akkor már túl későn. Kétlem, hogy madaraknál is vizsgálták volna, az ember esetében azonban igazolták, hogy az elmosódás mértéke kisebb, amikor a mozgás a megfigyelő mozgásának az eredménye, és lényegesen nagyobb, amikor egy fizikailag mozgó célpont generálja az elmozdulást. A szélsebes tempóban száguldó rétisas esetében a két tényező ráadásul összeadódik, és feltehetően rengeteg új generációra és számtalan, fölösleges áldozatra volna szükség addig, amíg valami ösztönös védettség alakul ki ezekben a ragadozókban.

De szerencsére van egy egyszerű és ígéretesnek tűnő módszer – és itt jött képbe a The Rolling Stones nótája: a norvég tudósok feketére festettek egyet-egyet a lapátok közül, és arra a következtetésre jutottak, hogy egyetlen penge láthatóbbá tétele akár 70 százalékkal is képes visszavetni a halálos ütközések számát. A NINA kísérlete a tervek szerint Hollandiában és Dél-Afrikában folytatódik, további tesztekkel, hogy mihamarabb ki lehessen iktatni a szélenergia fejlődésével összefüggő legkritikusabb környezeti problémát: a madarakra, különösen a ragadozókra leselkedő veszélyeket.