Hogyan változik a társadalmi magatartás a járvány hatására?

Váratlanul jött a koronavírus-válság, és rövid időn belül kellett alkalmazkodnunk az új körülményekhez. Az átalakuló mindennapok a társadalmi magatartásban is változásokat hoztak, ami a higiéniás intézkedésekben, vásárlási szokásokban és napi életvitelben is megmutatkozott. Most, hogy a gazdaság túljutott a válságkezelés első fázisán, és lassan mindenki magához tér a sokkból, ideje összegezni az eddigi tapasztalatokat és elgondolkodni az új utakon.

A piackutatók már a járvány kirobbanása óta folyamatosan vizsgálják a társadalmi magatartás álalakulását. Különösen azok az országok érdekesek, ahol lassan kezdenek visszatérni a normális hétköznapok. Ezek a változások ugyanis tapasztalati úton adhatnak támpontokat az olyan államoknak, ahol a járvány még javában zajlik. Vajon milyen új szokásokra és normákra számíthatunk?

Az Ipsos április elején azt írta, hogy a pandémia hatására a felnőtt hazai lakosság fele (52%) egyáltalán nem hagyja el otthonát, míg tizenkettőből csupán egy fő mozog továbbra is változatlanul. A kijárási korlátozást inkább a fiatalok veszik komolyan: a 30 év alattiak 69 százaléka marad otthon, míg az 50 év felettiek kisebb arányban (43%) veszik komolyan a figyelmeztetést. A munkarend megváltozása első sorban a felsőfokú végzettségűeket és a közép-magyarországiakat érinti: a lakosság 31 százaléka teheti meg, hogy otthonról dolgozik, míg a társadalom nagyobb része, 40 százaléka továbbra is ugyanúgy bejár a munkahelyére. Ezek a számok azt igazolják, hogy a magyar lakosság elég eltérően éli meg a kijárási korlátozást, amit nem feltétlenül tapasztalnak meg azok, akik tényleg csak vásárlás céljából hagyják el a lakást.

A munkarendünkön túl a fogyasztói szokásaink is megváltoznak. Míg az első karanténintézkedések meghozatalakor sokan megrohanták a boltokat, most az látszik, hogy ritkul a fizikai üzletben történő vásárlás. Az Ipsos szerint sokkal gyakoribbá váltak az online megrendelések, főleg a magas iskolai végzettségűek, az egyedül élők és home office-ban dolgozók körében. Az is átalakult, hogy milyen termékeket tartunk feltétlenül szükségesnek: a kezdeti fázisban tartós élelmiszert, fertőtlenítőszert, maszkot és egyéb higiéniás felszereléseket vásároltunk, továbbá olyan informatikai cikkeket, amelyek az otthoni munkavégzéshez kellettek. Aztán ahogy alábbhagyott a kezdeti pánikhangulat és megszoktuk a tartós bezárkózás gondolatát, inkább az otthonlétünket kényelmesebbé tevő árucikkek lettek fontosak: játékkonzolok, bútorok, edzőfelszerelések.

A válság következtében sokan elvesztették munkájukat, és a romló gazdasági kilátások arra ösztönözték őket, hogy átgondolják pénzügyeiket. Egy németországi felmérés szerint a fogyasztók hosszútávon gazdasági visszaeséssel és a mostaninál szűkösebb jövedelemmel számolnak, ezért már most meghúzták a nadrágszíjat. A megkérdezettek negyede lemondta a betervezett nyaralását, 7 százalékuk pedig megfontolja, hogy vegyen-e új autót vagy ruházati cikkeket. A munkahelyek megszűnésével a társadalom jelentős részének romlott a vásárlóereje, ami a korlátozások megszűnte után új kihívások elé állítja a kereskedőket.

És akkor még nem beszéltünk a járvány pszichológiai tényezőjéről: a félelemről. Egyik napról a másikra rettegni kezdtünk egymástól, az irodaházaktól, a tömegközlekedéstől, a plázáktól, a lépcsőházak ajtókilincseitől és a liftek gombjaitól. Az elmúlt hónapokban láthattuk, hogy a digitális korban minden eddiginél gyorsabban terjednek a rémhírek, és a pánik egész országokat béníthat meg. A mostani tudásunkkal nehéz megítélni, hogy a fenyegetés mértékének megfelelően reagáltunk-e. Mindenesetre a jövőben arra is ügyelnünk kell, hogy a tömeges szorongás ne váljon tartós állapottá, és az elővigyázatosság ne csapjon át társadalmi elidegenedésbe.

És hogy mit tartogat a jövő? Az erre vonatkozó találgatásokkal tele van az internet, és néha nehéz eligazodni az egymásnak is ellentmondó elméletek között. Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen társadalmi párbeszédek zajlanak. Biztos sokan észrevették, hogy mostanában mindenhol ilyen mondatokat hallunk: „az életünk már sohasem lesz a régi” és „a járvány után új világ jön el.” Úgy tűnik, hogy amíg nem áll rendelkezésünkre a vírus elleni csodaszer, addig meg kell tanulnunk együtt élni a járvány következményeivel. A piackutatások is azt sugallják, hogy sok minden fog változni a mindennapjainkban, átalakulhatnak egyes szokásaink, mechanizmusaink. De mégis azt mondom, hogy bánjunk óvatosan az egyértelmű kijelentésekkel, és kezeljük kritikával a leegyszerűsítő magyarázatokat, még akkor is, ha hangzatosak. A történelem ugyanis azt igazolja, hogy az igazság sokrétű és összetett. Ráadásul még semmi sincs eldöntve: rajtunk áll, hogy milyen játékszabályok szerint szervezzük meg az újrainduló életünket.