Tanult tehetetlenség helyett tanult „zöldképességek”

Szenvedést hozhat a klímaváltozás, Klímaváltozás és egészség: van mitől félni, Nem lassul a bolygónk pusztulása, A klímaváltozás brutális erővel rúgja ránk az ajtót – ilyen és ehhez hasonló főcímeket találhatunk a klímaváltozással kapcsolatban a nagyobb hazai hírportálokon. Ezek hallatán nem csoda, hogy a gyerekekben és a felnőttekben egyaránt napról napra nő a klímaszorongás. Pedig a megoldásorientált diskurzus bizonyítottan visszaadja a kontroll érzését, és arra ösztönöz, hogy szerepet vállaljunk a problémák megoldásában.

Zummo, Gargroetzi és Garcia tanulmányukban rámutatnak, hogy a klímaváltozás kapcsán általában háromféle diskurzussal találkozhatunk. A fenti címek a világvége-narratívába illeszkednek bele, amelyek akarva-akaratlanul a teljes tehetetlenség és reménytelenség érzését keltik az olvasóban. Létezik az úgynevezett klímapolitikai diskurzus, amely szervezkedésre, ellenállásra buzdít – ide tartoznak például a Greta Thunberg által indított klímasztrájkok vagy a Just Stop Oil nevű klímaaktivista-csoport nagy port kavaró akciója, amelyben paradicsomkonzervvel öntötték le Van Gogh Napraforgóit. A harmadik megközelítés pedig arra fókuszál, hogy mit tehetünk egyénileg és a társadalom szintjén azért, hogy visszafordítsuk a klímaváltozás negatív hatásait. Ez a megoldásorientált diskurzus, amellyel együtt jár, hogy hiteles forrásokból tájékozódunk, keressük a hasonló gondolkodású emberek társaságát, és a lehetőségeinkhez mérten mi magunk is kivesszük a részünket a problémák megoldásából. Ez utóbbi nemcsak azért előnyös, mert a pszichológusok szerint ez a legjobb ellenszere az egyre elterjedtebb klímaszorongásnak vagy klímadepressziónak, hanem azért is, mert feloldja a tanult tehetetlenség bénító érzését. 

Ma már számos kutatás vizsgálja azokat a pszichoszociális tényezőket, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a sikeres túlélésben, alkalmazkodásban. Glenn Albrecht ausztrál ökofilozófus szerint alapvető attitűdváltásra lenne szükség, hogy a természetet ne egy legyőzendő, leuralható, tárgyiasítható és kifosztható entitásnak tekintsük, hanem létezéspartnernek. Albrecht szerint az egyetlen járható kiút a klímaválságból és a civilizációs katasztrófából, ha az ember spontán és feltétlen gondoskodó, védelmező viszonyulással fordul a természet, az állatok, a növények felé, és a kapcsolatot a kölcsönös egymásrautaltság tudata határozza meg.

De hogyan is néz ki mindez konkrét képességekre lefordítva? 

Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete egy 32 ország tapasztalatait összefoglaló jelentésben adta ki azoknak a soft skilleknek a listáját, amelyek feltétlenül szükségesek lesznek a jövő „zöldmunkáihoz”, illetve szélesebb körű változást teremthetnek.

Eszerint elengedhetetlen, hogy hajlandóságot mutassunk a fenntartható fejlődés megismerésére, és mi magunk is környezettudatosan éljünk. Képesek legyünk alkalmazkodni a dinamikusan változó új folyamatokhoz és technológiákhoz, és legyünk rugalmasak a szükséges változtatások megértésében. Tudjunk csapatban dolgozni, és javítsunk a kommunikációs készségeinken a sikeresebb együttműködés érdekében. Végül pedig fejlesszük a vállalkozói készségeinket a fenntartható lehetőségek terén. 

Zöldmunkák alatt a fenntarthatósággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos szakmákat ért az említett jelentés, amelyekre várhatóan egyre nagyobb lesz az igény. Említhetnénk például az energiaauditorokat, hidrológusokat, környezetmérnököket, településfejlesztőket vagy fenntarthatósági tanácsadókat. Nem kétséges azonban, hogy a felsorolt készségek elsajátítása mindannyiunk számára létszükséglet, dolgozzunk bármely iparágban is.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a www.vg.hu VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2022.10.31-én.