A metanarratívák cselekvésképtelenné tesznek, ha a klímaváltozásról van szó

A koronavírus-válságot gyakran vonják párhuzamba a klímaváltozással. Nem véletlenül, hiszen ezek mind globális problémák, melyek következményeit együtt viseljük. A pusztító időjárási jelenségek, növekvő vízellátási problémák és élelmezési gondok közepette nem mindig látjuk a fényt az alagút végén. Hogyan nyerhetjük vissza mégis az irányítást és előzhetjük meg, hogy megbénítson minket a klímaszorongás? 

Nemrég olvastam egy 2021-es reprezentatív kutatást, melyben a WWF Magyarország azt vizsgálta, hogy miként befolyásolta a magyarok környezetvédelemhez való viszonyát a COVID-járvány. Az eredményből kiderült, hogy a megkérdezetteknek csupán 4%-a klímaváltozás-tagadó. Ennek ellenére jóval kisebb azoknak az aránya, akik hajlandóak is aktívan tenni környezetük védelme érdekében. Bár a járvány hatására sokan változtattak mindennapi szokásaikon, 52%-uknak továbbra is ugyanolyan maradt a környezetvédelemhez, valamint az élelmiszer-fogyasztáshoz való hozzáállása. 

Mi lehet ennek az oka? A koronavírus-járvány vagy a klímaváltozás olyan tartós válsághelyzetek, melyek sokakban szorongást okozhatnak, hiszen azzal fenyegetnek, hogy megszűnhet egy számunkra fontos életforma vagy körülmény, ami nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Élhetetlenné válik a Föld, nem lesz elegendő víz és táplálék, kipusztulnak a növények és a stabilnak hitt társadalmi rendszerek is összedőlnek. Ha pedig a mindennek alapot adó világ elveszik, akkor nehéz elképzelni a regenerálódás lehetőségét.

A klímavész által kiváltott szorongásra természetes emberi reakció a tagadás, mikor nem vesszük komolyan a fenyegető jelzéseket, vagy a bénultság, mikor azt várjuk, hogy mások oldják meg helyettünk a helyzetet, hiszen az egyéni cselekedeteink úgysem számítanak. A félelemkeltő, apokaliptikus metanarratívák ezért bénítóan hatnak az egyénre. Amikor olyan óriásrendszerekről beszélünk, mint az egész bolygó ökoszisztémája, a globális kapitalizmus és a Glasgow-ban tárgyaló nagyhatalmak, könnyű elhitetni magunkkal, hogy mi semmit sem tehetünk a változás érdekében. 

Mindig van mozgásterünk

Az a gondolat, hogy mostantól kezdve hozzá kell szoknunk a klímaválság fenyegető jelenlétéhez, egyeseknek pesszimistának tűnhet. Paradox módon azonban éppen ez a felismerés lehet az, ami visszaadja az irányítás egy formáját. Jobban járnánk, ha a horrorisztikus rémképek helyett inkább a mikrocselekvésekre fókuszálnánk, és a mindennapok megszervezésére fordítanánk az energiánkat. Például elkerülnénk az egyszer használatos műanyagok használatát és törekednénk rá, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk. Energiatakarékos LED lámpákra váltanánk, és környezetvédelmi beruházásokkal korszerűsítenénk otthonunkat. Többet fektetnénk a kutatás-fejlesztésbe, hogy új horizontokat nyissunk egy élhetőbb jövő felé. Nagyon úgy tűnik, hogy nem térhet vissza minden a régi kerékvágásba, de talán éppen erre van szüksége a bolygónknak és az összes élőlénynek. 

A fenti véleménycikk a Világgazdaság Páholy rovatában jelent meg 2021. december 15-én.