Komoly kompromisszumokkal ért véget a glasgow-i klímacsúcs

A tervezetnél egy nappal tovább tartott az egyébként is maratoni hosszúságú glasgow-i klímacsúcs. A világ vezetői hosszas egyeztetések után egy erősen kompromisszumos megoldást fogadtak el, amely Glasgow-i Klímaegyezmény (Glasgow Climate Pact) néven kerül be a történelembe. 

A skóciai Glasgow-ban két héten át tartó klímacsúcson közel 200 állam vezetője vett részt. A cél az volt, az volt, hogy komoly, igazi mérföldkőnek számító eredményeket mutassanak fel a klímaváltozás elleni küzdelemben. Nos, ezt a célt nem sikerült elérni, de sokan már azt is fontos eredménynek tartják, hogy egy közös megállapodást egyáltalán sikerült megfogalmazni. 

Kifogásolt kompromisszumok 

Párizs óta a legfontosabb globális cél az átlagos hőmérséklet–emelkedés 2 Celsius fok alatt tartása, illetve a törekvés arra, hogy ez az emelkedés 1,5 fokon tetőzzön.  Ezt a célt már a párizsi klímacsúcs is megfogalmazta, ezért sokan abban bíztak, most egy olyan rendelkezést fogadhatnak el, amely egészen addig várja el a klímacélok évente történő felülvizsgálatát, amíg valamennyi ország rá nem áll az 1,5 fokos növekedés alatti szintet biztosító pályára. A glasgow-i csúcson megfogalmazott közös megállapodás azonban csak annyit kér a világ országaitól, hogy az elkövetkező egy évben vizsgálják felül klímacéljaikat és fogalmazzanak meg ambiciózusabb vállalásokat a 2015-ös párizsi klímaegyezménnyel összhangban. 

A megállapodás ugyanakkor végre konkrétan megnevezi a szenet, mint olyan fosszilis alapanyagot, amelynek felhasználását hosszú távon mindenképpen csökkenteni kell. A szén felelős ugyanis a globális szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékáért, ezért a kibocsátás visszafogása elengedhetetlen a 1,5 C fokos cél eléréséhez. Ez a megfogalmazás azonban szintén kompromisszumos megoldás, az eredeti határozattervben ugyanis még a szénfelhasználás fokozatos megszüntetése szerepelt. Az utolsó pillanatban a végleges szövegbe ehelyett a szakaszos csökkentés kifejezés került India kérésére, amely ország nagyban kitett saját olcsó és bőséges szénkészletének. 

Vitathatatlan pozitívumok 

A klímacsúcs egyik vitathatatlan pozitív eredménye az a váratlan külön–megállapodás, amelyet az Egyesült Államos és Kína kötött, és amelyben rögzítették, hogy fokozzák a kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket, többek között a metánkibocsátás és az illegális erdőirtás elleni küzdelem révén. Ennek érdekében pedig közös munkacsoportot hoznak létre, amely a jövő év első felében ülésezik először. 

Az erdőírtásokkal kapcsolatban is született egy átfogó megállapodás, amelyet 105 ország képviselői írtak alá. Az egyezményhez csatlakozó országok között szerepel többek között Brazília, Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada és Kína is. Az Európai Unió nevében az Európai Bizottság is aláírta az egyezményt. Erről itt írtam korábban. 

Állandó feszültség forrása a fejlődő és a fejlett államok közötti teherviselés eloszlása, a klímaváltozás elleni intézkedések finanszírozási kérdései. Nos, Glasgow-ban ebben is sikerült egy kisebb előrelépést tenni: sikerült olyan finanszírozási módokról is megállapodni, amelyek előmozdíthatják a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ezek elsősorban azt szolgálják, hogy a fejlődő országok is minél korábban át tudjanak állni a klímabarát technológiákra. Ennek kapcsán már korábban is hangzottak el ígéretek – például, hogy a vagyonosabb országok évente 100 milliárd dollárral járulnak hozzá a szegényebb országok technológiai átállásához 2020-ig –  a vállalt határidőt azonban nem sikerült tartani. 

Végül úgyis a tettek számítanak majd 

Bár sok kritikát meg lehet fogalmazni a klímacsúccsal kapcsolatban, amelyet a környezetvédő szervezetek meg is tesznek, a pozitívumai között mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a résztvevők megállapodtak abban, hogy gyakrabban és rendszeresen újra összeülnek és megvitatják elért eredményeiket és módosítanak a kitűzött célokon. Így legközelebb jövőre, Egyiptomban találkoznak majd a világ országai – a klímaváltozás elleni harcban pedig a szavak helyett csak az fog igazán számítani, hogy az egyes országok milyen mértékben és ütemben teljesítik vállalásaikat. Erről beszélt Sir David Attenborough is a konferencián, beszédét egyértelműen a klímacsúcs legnagyobb hatású beszédének tartják.