Válságból lehetőség – megújulhat-e a „fast fashion”?

Elektromos tankerek jelenthetik az olajszállítás jövőjét?
2020.09.18
A körforgásos gazdaságról dióhéjban
2020.10.02

Önök szerint a három közül melyik a legszennyezőbb iparág: a légiközlekedés, a tengeri szállítmányozás vagy a divatipar? Bármilyen meglepő, az ENSZ Környezeti Programja szerint a divatipar felelős az éves globális szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékáért, ami több, mint a nemzetközi repülés és a tengeri szállítás együttes kibocsátása! A „fast fashion” ráadásul óriási mértékben növeli a hulladékmennyiséget is, ahogy erről már egy korábbi blogbejegyzésben írtam. A koronavírus járvány azonban most ennek is véget vethet.

A világ legnagyobb környezetszennyezői között valószínűleg mindannyian hamarabb említenénk élelmiszeripari, energetikai vagy akár szállítmányozási cégeket, mint bármely nagy divatipari márkát. Pedig az ENSZ Környezeti Programja szerint a divatipar felelős a globális szén-dioxid kibocsátás 10 százalékáért, ami több, mint a nemzetközi repülés és a tengeri szállítás együttes kibocsátása. Döbbenetes, ugye? Ráadásul a „fast fashion” üzleti modellje sem épp környezetkímélő: a gyártás – vásárlás -kidobás mechanizmus felgyorsítása, valamint a cégek által évenként piacra dobott tíz-húsz kollekciónak köszönhetően az évezred eleje óta a ruhagyártás közel megduplázódott a világban. Napjainkra az emberek 60 százalékkal több ruhát vásárolnak, mint 2000-ben, de csak fele annyi ideig használják átlagosan őket.

Ehhez hozzá kell adnunk a ruhák mosásából származó szennyezést, amely évente 500 ezer tonnányi szennyező anyaggal árasztja el az óceánt – ez kb. 50 milliárd műanyagflakonnak felel meg. És ha már a víznél tartunk, a ruházati ipar a világ második legnagyobb vízfelhasználójának számít, hiszen egy pamutpóló gyártásához közel 3000 liter víz szükséges, ami egy ember három és fél vényi ivóvízfogyasztásának felel meg, amennyiben naponta nyolc pohárnyi vizet megiszik. Ez hatalmas számnak tűnhet, de gondoljunk bele, 1 kg pamut előállításához olykor akár 20.000 liter vizet is felhasználnak, emellett pedig közel 3,6 kg szén-dioxidot, 0,3 kg műtrágyát és 0,3 kg növényvédő szert – mert a gyapotföldet nemcsak öntözni kell, de trágyázni, permetezni is. A gyapot feldolgozása pedig olyan kémiai folyamatokat is magába foglal, amelyek szén-dioxidot (is) termelnek – a kész terméket pedig még el kell szállítani a világ egyik feléről a másikra.

 

Egy farmer elkészítéséhez még ennél is több, közel 9000 liter vizet használnak fel, ami tíz évre lenne elegendő egy embernek napi 8 pohár fogyasztása mellett. És bár a textilt újra lehetne hasznosítani, a McKinsey adatai szerint jelenleg kevesebb mint 1 százalékát hasznosítják újra.

 

A számok tükrében tehát látszik, hogy mennyire környezetszennyező az a mód, ahogyan a ruhaipar termel és működik napjainkban. Azonban a világ változásaira ennek az iparágnak is reagálnia kell, és a környezetvédelem, a fenntarthatóság ma már nagyon erős vásárlói igény. A fogyasztók könnyen elfordulnak olyan márkáktól, amelyek nem képviselik az általuk fontosnak tartott értékeket, legyen szó akár környezetvédelmi, fenntarthatósági, vagy akár társadalmi kérdésekről.

 

Egy iparág megreformálása sosem egyszerű feladat, a McKinsey számításai szerint nem is lehetetlen.  A szén-dioxid kibocsátás csökkentéséhez ugyan át kell vizsgálni a teljes beszállítói láncot, de így akár a kibocsátás 60 százalékkal is csökkenthető. Lehetőség van változtatni az energiafelhasználás, a gyárak energiahatékonysága, a logisztika és akár a felhasznált növények termesztésének területén is. Ráadásul mindez , ha nem is kevés, de kontrollálható kiadásokkal járna, a McKinsey szakértői szerint a szén-dioxid kibocsátás csökkentés 90 százaléka tonnánként kevesebb, mint 50 euróból megvalósítható lenne.

 

És akkor jött a világjárvány…

Ahhoz azonban, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, a fogyasztói igény mellett kellett egy olyan krízis, mint amit a koronavírus járvány eredményezett. Bármilyen furcsán is hangzik, a pandémia alkalmat teremt erre a változásra. A globális leállás, a beszállítói láncok felborulása, a vásárlói szokások megváltozása ugyan hatalmas csapást is mér a divatiparra, azonban a piaci szereplők jó része mégis optimista, lehetőséget lát a krízisben. Április 2-án a McKinsey, a Digital Luxury Group és a Lamborghini négy szakembere egy speciális IMD webinárt tartott, ahol 55 iparági vezető vett részt. A beszélgetésen egy rögtönzött felmérést is elvégeztek, és a résztvevők véleménye szerint a bizonytalanság mellett az optimizmus is jellemzi az ipar hangulatát. Az azonnali felmérésből kiderült, hogy 10 százalékuk úgy érezte: a válság negatív üzleti szempontból, 24 százalékuk bizonytalan volt annak hatásában, kétharmada azonban úgy vélte, hogy ez pozitív változásokat hoz. A változások pedig a gazdasági hatások mellett a környezetvédelmi szempontokat is érinteni fogják, hiszen a beszállítói és értékesítési hálózat felülvizsgálata, a termelés költséghatékonyabbá tétele, a globális helyett a lokális vállalkozásokra és vevőkre koncentráló üzleti modell magával vonhatja a környezetvédelmi szempontok érvényesítését is.

 

 

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Chikansplanet
Eredeti cikk: Válságból lehetőség – megújulhat-e a „fast fashion”?

FacebookTwitterLinkedIn