Miért zöldül a hótakaró az Antarktiszon?

Az Antarktiszi-félsziget hallatán a legtöbb embernek a végtelen jégtáblák és a vakítóan fehér sziklaszirtek jutnak eszébe, de a kutatók nemrég észrevették, hogy zöldülni kezdett a hótakaró. És nem csak egy-két helyen: a jelenség annyira feltűnő, hogy már a világűrből is látszódnak a foltok. Vajon mi állhat emögött? Annyit előre bocsátok, hogy van köze a klímaváltozáshoz.  

A Cambridge-i Egyetem és a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) szakemberei májusban publikálták legújabb felfedezésüket a Nature Communicationsben, miszerint világoszöldre színeződött az Antarktiszi-félsziget hótakarójának jelentős területe. A furcsa jelenség mögött természetes folyamatok állnak: a zöld színt az olvadó hótakaró tetején szaporodó algák okozzák. Igaz, hogy ez nem teljesen új felfedezés, hiszen már az 1950-es években is dokumentálták ezt az arra járó felfedezők. A korábbiakhoz képest azonban jelentősen megnőtt az algával borított területek nagysága: a műholdfelvételek alapján körülbelül 2 négyzetkilométernyire becsülik a kontinens északnyugati részén terülő zöld mezőket, és összesen 1679 telepet számoltak meg.

Ez feltételezhetően az éghajlatváltozás miatt van. Köztudott, hogy az elmúlt évtizedekben gyorsan emelkedett a kontinens átlaghőmérséklete, az olvadó hótakaró pedig kedvez a különböző mikroorganizmusok szaporodásának. Matt Davey, a Cambridge-i Egyetem kutatója szerint egy új ökoszisztéma születésének lehetünk tanúi, amely az algák, mikroszkopikus gombák és baktériumok szoros együttműködéséből áll. A szakember szerint nem kizárt, hogy ennek nyomán akár új élőhelyek is kialakulhatnak. Ráadásul a zöld algán túl vörös és narancssárga moszatok is szaporodnak, amelyek terjedését még csak most kezdik nyomon követni.

De vajon problémát jelent-e a hótakaró elszíneződése? Bár a klímaváltozást általában inkább nyugtalanító jelenségek szokták kísérni, ez esetben nem kell környezeti katasztrófától tartanunk. A kutatók szerint ugyanis az eddig biológiailag inaktív területeken megjelenő ökoszisztémának nagy szerepe van a tápanyagkörforgásban, ráadásul szén-dioxid megkötő képességgel is rendelkezik: a közel két négyzetkilométernyi algás terület mintegy 500 tonnát nyel el évente. A szakemberek most arra kíváncsiak, hogy az algamezők növekedése miként fogja befolyásolni a táplálékláncot, a legalacsonyabb szinten történő változás ugyanis minden élőlényre kihat. Sőt, az is kérdéses, hogy megáll-e a folyamat, vagy a felmelegedés kedvez a mezők további szaporodásának. A smaragdzöld foltok kétségtelenül különleges látványt nyújtanak az Antarktisz kék-fehér-szürke színvilágában, ugyanakkor sötétebbre festik a havat, ami így több hőt nyel el, és ezáltal gyorsabban megolvadhat.

Mindenesetre érdekes látni az éghajlati rendszer és a természet egyensúlyát: az ipari forradalom óta 30%-kal növekedett a légköri szén-dioxid szintje, ami nagy mértékben felel a fokozott üvegházhatásért. Ennek következtében emelkedik a Föld átlaghőmérséklete, olvadnak az északi jégtakarók, a havas mezők latyakossá válnak… És megjelennek rajta a moszatok, amelyek képesek a szén-dioxid megkötésére. Ez összességében talán nem sokat változtat a Föld karbonegyenlegén, mindenesetre felhívja a figyelmünket a természet érzékeny egyensúlyára, amelynek megbomlása váratlan változásokat vonhat maga után.