A csend, mint természetes erőforrás

A zöld folyosók karbonsemleges szállítmányozáshoz vezethetnek
2022.11.11
8 milliárdan lettünk: történelmi mérföldkőhöz ért az emberiség
2022.11.25

A dél-amerikai Ecuador legújabb nemzeti parkjának alapja, hogy a csend érték, amit védeni kell. A dél-amerikai ország az első, amely „csendes parkot” épített, a Zabalao folyó menti szakaszon pedig a csendet természetes erőforrásként őrzik.

A régióban – ahogy a Treehugger is beszámol róla – nincsenek közlekedési vagy szállítmányozási útvonalak, ahogy lakossági vagy kereskedelmi építkezések sem. Nem zúg semmilyen mesterséges gép, és csak a természetes hangokat, neszeket, robajokat hallani. A hatalmas területet az alig 2000 tagú őslakos cofán nép birtokolja, és abban bíznak, hogy a turizmus egy új, „csendes” formája is beindulhat: ez közvetlenül nekik is kedvezhet megvédeni földjüket és fenntartani kultúrájukat. Ez egyrészt magának az országnak is jó, de a látogatók nemzetközileg is terjeszthetik az ilyen tapasztalatok fontosságát és szükségességét. Ezen kívül pedig az ilyen védett zónák garantálják azt, hogy érintetlenek maradjanak a természeti kincsek, amelyek közül egyre kevesebb van a világon a folyamatos expanzió, valamint az ezekből fakadó környezeti változások miatt.

A Biology Letters által publikált adatok szerint a folytonos zaj több mint 100 különböző faj túlélését veszélyezteti amellett, hogy több állatnak okoz kárt. A hang fontos például a párkereséshez vagy a ragadozók elleni védekezéshez, így ezt is megzavarhatják a zajok: ha az állatok nem tudnak elmenekülni és szaporodni, előbb meg-, majd kihalhatnak. Ez persze a ragadozókra is igaz: a denevérek és baglyok a hang alapján vadásznak, így táplálékhoz sem tudnak hozzájutni, illetve több energiára lehet szükségük a vadászathoz, ami szintén negatív hatás.

A  WHO szerint az emberi egészségre is ártalmas a zaj, ugyanis zavarhatja a figyelmet, a pihenést vagy a kikapcsolódást, kardiovaszkuláris és pszichofiziológiai hatásokat eredményezve. Ezek rövid- és hosszútávúak lehetnek, és kihathatnak a viselkedésre és az átlagos közérzetre. Az Európai Unió adatai alapján az EU lakosságának kb. 40%-a tapasztal 55 dB-nél magasabb hangot; ötöde napközben 65 dB-nél magasabbat; közel harmada pedig éjszakánként 55 dB-nél magasabbat. A jó minőségű alváshoz 40 dB-nél alacsonyabbháttérzajra van szükség, de a jó tanulási és tanítási feltételekhez ennél is alacsonyabb, 35 dB alatt kellene maradni. Ezért is fontosak tehát a csendes helyek, és az ezekért tett erőfeszítések.

A Queit Parks International ezek fenntartásán dolgozik, Gordon Hempton ökológus és társalapító pedig felhívta a figyelmet arra, hogy „a természetes csend veszélyeztetett fajjá vált”. A zajszennyezés tehát egyértelműen nem csak kellemetlen, hanem hosszútávú, drasztikus következményei vannak. A helyzet pozitív oldala, hogy a vegyi szennyezéssel szemben a zaj csak addig létezik, amíg az emberek és gépek generálják: a „halkulással” viszonylag egyszerűbben megoldható a probléma. A szervezet egyébként az amerikai Montana Glacier nemzeti parkjának is megadta a minősítést, ami az első ilyen az Egyesült Államokban. Idővel remélhetőleg világszerte egyre több ilyen terület és zóna jön létre, akár városokon belül nyújtva csendes menedéket.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Chikansplanet
Eredeti cikk: A csend, mint természetes erőforrás

FacebookTwitterLinkedIn